Lányok! Visszalépnétek az alakulóban levő kapcsolatból, ha a férfi kijelentené hogy nem vállalja magára a költségeitek?

Még ha egy-két dolgot "elvár", az is fura, de azt valahogy ki lehet magyarázni.

De a lakhatás, számlák, külön programok, hogy? "Hé Józsi, hónap eleje van, mindjárt a tulaj, adjál már lécci 150 ezret, mert lakbért meg rezsit kell fizetnem" El se tudom képzelni a szitut...

Szerintem ezzel a kérdéskörrel dűlőre lehetne jutni a 2. randin. Az elsőre te hívod a lányt (gondolom, ha te vagy a férfi), és mivel te hívod, te fizetsz, most mondjuk egy 600 forintos kávéházi kávéról beszélek.

A második randi pedig jó esetben közös megegyezésen alapul, "jól érezzük magunkat együtt, menjünk el hétvégén moziba". Itt már csak rajtad múlik, hogy fizetsz-e, szerintem normális nő már kapcsolna hogy felesben álljátok a találkozót. Ha meg még a 2., 3. randin is csak pillázik hogy fizess mindent te, akkor hagyd a francba. Ennyi.

Nekem az jutott eszembe hogy nagyon végletes az amiben gondolkozol. Soha nem tetem mérlegre mennyit költöttem egy kapcsolatban a páromra és ő mennyit költött rám. De épp azért mert ez kölcsönös volt. Lehet egyik hónapban ő jött ki "jobban" másikba meg én de soha nem érdekelte egyikünket se.

Kezeld ezt is úgy mint egy baráti kapcsolatban az anyagiakat. Nekem legalábbis ez vált be. Ott is hol én hívom mag a másikat hol ő engem vagy mindenki fizeti amit épp vett. Soha nem volt ebből vitám vagy kellemetlenségem se potenciális párjelölttel se párkapcsolatban se baráti kapcsolatban.

Akit fukarnak tartok az az aki tényleg egy csokit nem venne nehogy ki legyen semmizve (pont az amit az alap kérdésed sugall) aki görcsösen figyel hogy egy forinttal ne költsön többet mint a másik. Na ilyen emberrel soha nem élnék együtt. Alapvetően külön kassza párti vagyok de rosszul is lennék ha forintra pontosan kéne mindig mindent kiszámolni (anyám ilyen nem is közösksödik vele senki anyagilag). Nekem annyira egyértelmű hogyan tud ez jól működni hogy fogalmam sincs hogy lehetne elmagyarázni.

Persze ha már sokadszorra azt veszem észre hogy valahogy csak nálam van pénz akkor én is behúzom a féket de normális értékrend mellett ez nem igen fordul elő. Velem még soha nem fordult elő hogy emiatt kellett volna aggódnom.

Kicsit rosszul esne, hogy azt hiszi elvárom tőle, hogy gyakorlatilag eltartson.

A barátommal alapvetően mindenki magának vesz mindent (amiket te is említettél példaként), de van, hogy meghívjuk a másikat erre-arra. Vagyis kölcsönös a dolog.

24 erről írtam a végén. Ha azt érzem a másik nem így áll hozzá igyekszem megbeszélni mi is a helyzet és ha úgy van hát kiadom az útját. De ettől még a következővel ugyanolyan alapon indítok mert ő aztán igazán nem tehet arról hogy az előző egy barom volt.

Tehát ugyanúgy nem fogom azt lesni hogy mennyit mikor stb. mert abból az alap feltevésből indulok ki hogy normális.

Persze ehhez hozzá tartozik hogy az ismerkedési fázisban viszont figyelem a szokásait viselkedését megnyílvánulásait stb. Nem csak velem szemben hanem úgy általában. Mert ha velem szemben teszi is az agyát de az ösztön/automatizmus szintjén nem tud nem őszinte lenni. Ha ott úgy ítélem meg hasonlóak a dolgaink és bizalmat szavazok onnantól nem számológéppel a zsebemben megyek a találkozókra.

Egy ilyen kijelentés után amit az alap kérdésben megfogalmaztál könnyen lehet hogy nem lenne több találkozó de az biztos hogy megingatna minden addigi dolgot és kezdeti bizalmat bennem. Mert vagy engem nézel ilyennek vagy annyira komoly gond van a fejedben hogy mindenkit ilyennek nézel és akkor felvetődik a kérdés hány hasonló minden nő jellegű beidegződésed van vagy simán te vagy ilyen és ezért gondolod hogy a másik is. És bármelyik is az igaz az komoly kérdéseket vet fel hosszabb távon. Ha folytatnám is az ismerkedést a fél szemem azon lenne hány hasonló dolgot találok még a viselkedésedben aztán valószínűleg igyis úgyis megszakítanám a dolgot mert ahol egy minden nő... van ott mindig akad több is.