Miből tudod, hogy egy férfi igazán szeret, ha távkapcsolatban éltek?

Figyelj, most őszinte leszek veled, nem rosszból teszem, de tudom, hogy fájni fog. Elöljáróban leszögezném, hogy nagyon nem az az embertípus vagyok, aki szerint a távkapcsolat csak egy szánalmas bohóckodás, de ami nektek van, az nagyon nem bátorító.

Kezdjük ott, hogy ehhez az évi 1 találkozóhoz képest a több, mint 100 km lóf@sz. A miheztartás kedvéért, én a szülővárosomtól 132 km-re jártam egyetemre, és kezdetben (néha még diákmunka mellett is) hetente lejártunk vonattal. (Pedig ott csak főtt kajáról meg alkalmi beülős beszélgetésekről volt szó, gondolj bele, ha még szerelmesek is lettünk volna!) Több olyan embert is ismerek, aki 100+ távolságból old meg párkapcsolatot, dolgoznak, vagy dolgoznak és mellette tanulnak (tehát nincs olyan baromi sok szabadidejük), de ők is meg tudják oldani hetente, kéthetente, ahhoz, hogy 1 hónapra ne tudjanak találkozni, NAGYON össze kellett jönnie mindennek. Én nem tudom elképzelni, hogy ha valakit szeretek, akkor csak évente egyszer lássam. Akkor sem, ha a világ túlsó felén lakik. De ha csak 100+ km, akkor konkrétan hogy történhet az meg, hogy nem ültök fel egy buszra, vagy vonatra, és nem látogatjátok egymást? És hogy 5 év után még mindig nem lehet látni, hogy ez mikor ér véget?

Lehet az is, hogy van valami munkás vagy családi frusztráció, de őszintén szólva erre nagyon kicsi esélyt látok. Sokkal valószínűbbnek tartom azt, hogy összejöttetek, kezdetben érdekes voltál neki, és tett érted, aztán viszont belefáradt, de kényelmes neki ez a helyzet, hogy kapcsolatban van, papíron nem szingli, de élheti a saját kis életét elközeleződések nélkül. Az sem kizárt, hogy valami titkolnivalója is van. Szerintem NAGYON rátok fér egy beszélgetés.

Szia!

Több előző válaszoló is több olyan dolgot mondott, amik valóban több kérdést fogalmaznak meg. Köztem és a párom között több, mint 500 km van, és ha nem lenne a járvány, egy-másfél havonta, de tudnánk azért találkozni szerintem. Szerintem is furcsa ez az éves tali 100km mellett.. De ettől függetlenül tényleg lehet valami gondja, csak akkor meg jönne a kérdés, hogy ezt miért nem osztja meg veled. Azért 5 éves kapcsolatban szerintem az ilyen minimális találka, meg beszélgetés és elzárkózás nem tudom, mennyire okés, de mindenképp kérdéseket vet föl és aggodalomra ad okot, jogos és érthető, ha így érzel.

Szerintem valamikor hívd fel, és őszintén beszélj az érzéseidről, illetve őszintén mondd el neki azt, amiket megélsz ebben a kapcsolatban, és azt is, hogy mire lenne szükséged és mit szeretnél. Én hiszek abban, hogy rendesen kommunikálva, megértő és érett partnerek között ezt meg lehet beszélni.

(Csak mellékes infónak jegyezném meg, hogyha van egy kis esze, akkor szerintem észhez kéne térnie, mert egyébként elismerésre méltó, hogy 5 éve távkapcsolatban éltek, és ennek ellenére is szereted és kitartasz mellette. Légy büszke magadra, erős vagy!)

Remélem tudtam valamit segíteni, és kívánom, hogy sikerüljön megoldani ezt, és légy boldog! :)