A nők miért utálják a náluk szebb nőket? Ez valami ösztönös dolog?

Azért, mert ha valakit lehúznak, azáltal úgy érzik, hogy ők felemelkednek.

Valamint sokkal könnyebb rámondani egy náluk valamilyen szempontból jobb nőre (okosabb, csinosabb, jobb a munkája, stb), hogy biztos csak szerencséje volt, mert így rögtön kész az önfelmentés: az én életem azért szar, mert szerencsétlen vagyok, nem azért mert nem teszek semmit azért, hogy jobb legyen. Tenni magukért, megmozdulni sokkal fárasztóbb, mint szidni a másikat.

Szerencsére nem mindenki ilyen. Aki rendben van magával, az nem irigykedik a másikra, mert saját magából kiindulva tudja, hogy mennyi mindent meg kell tenni az életben azért, hogy sikeresek legyünk, elérjünk dolgokat.

33N

"Csak sokan egyből rámondják egy csajra hogy ez buta ribi"

EZt a pasik szokták mondani olyan nőkre, akiket nem kapnak meg.

Kegyetlen ronda nőként keserű tapasztalatból állítom, hogy egy nő esetében nincs nagyobb hátrány, mint rondának lenni. Már kisgyerekkorunktól fogva kapjuk érte az eltérő bánásmódot, a hátrányos megkülönböztetést, a bántást, ami később még durvább és látványosabb lesz. Ez rontja az életminőséget, megkeserít, ami aztán csak fokozza a rondaságot.

Nos, persze, hogy utálom és irigylem azokat, akik nyertek a genetikai lottón, és ennek köszönhetően sokkal másabb, pozitívabb módon alakultak a dolgaik. Mindenféle dolguk, de a férfiakkal való kapcsolatuk különösen. Nagyon sz.r végignézni, ahogy odáig vannak értük, megzavarodnak tőlük, csorgatják rájuk a nyálukat, keresik a kegyeiket, kellenek, akarják őket, halálosan beléjük szeretnek stb. És nem akármilyen férfiak. Míg egy rusnyadékot telibef.snak, lenéznek, lesajnálnak, jobb híján beérik vele, a legkisebb semmiségért, az első adandó alkalommal kihajítják, megcsalják, rommá alázzák, elvárják, hogy durván kompenzálja a csúnyaságát (pl. teljes kiszolgálással, alárendelődéssel, mindent eltűréssel stb.). Ja, és nagyon gázos férfiak. Nem ritkán Lipót-szökevények... A munkaerőpiacon sem sokkal jobb a helyzet, ahogy igazából az élet semelyik másik területén sem.

Teljesen természetes, hogy gyűlöljük mindezt mi, csúnyácskák. A mi cipőnkben járva mindenki ezt tenné, max. nem mindenki vallaná be.

Nem tudom ez miert van, 12 eves baratsagom ment emiatt tonkre. Azota is bennem van, nagyon bant, nem tudom mit vetettem vagy mit kellett volna mashogy csinalnom.

Szerintem akik irigyek a masikra azoknak sajat magukkal van bajuk, hozzaallas kerdese. Az en baratnom irigy volt ram, mert mindig porgok, szeretek emberek kozott lenni es van egy pozitiv kisugarzasom, mindig optimista vagyok.. o sose volt ilyen.

Viszont! En is lehettem volna irigy ra mondjuk a csaladja miatt, szereto szulei voltak, akik mindig tamogattak mind erzelmileg, lelkileg, anyagilag, sose kellett semmiert megdolgoznia. Nekem ezek kozul egyik sem adatott meg, mindent egyedul ertem el az eletben, amiert most is es a tovabbiakban is dolgozni fogok. Ennek ellenere soha nem voltam ra irigy, soha nem futott at rajtam olyan gondolat, hogy “bezzeg neked konnyu”, vagy barmi ilyesmi. Inkabb az volt bennem, hogy “en ezert mennyit fogok dolgozni, de nem baj, ezt dobta az elet”.

Szoval az en tapasztalatom az, jogy valaki vagy hajlamos arra, hogy masokra irigy legyen vagy nem. O ahelyett, hogy megbecsulte volna es annak orult volna amije van, megsem azt nezte, hanem nem volt elegedett magaval es arra koncentralt, igy konnyebb volt engem bantania.

27N

Nem minden nő csinálja, általában akik valamilyen szinten önértékelési problémásak és ezt csak úgy tudják kompenzálják, hogy másokat trashelnek.

Ha valaki mellett kisebbségi komplexusunk van, akkor két dolgot tudunk csinálni: lerángatjuk a másikat, vagy mi magunk felemelkedünk. Sokaknak könnyebb (és rövid távon talán kedvezőbb is) az első változat.

Azt sem értem, hogy a buta ribiket miért kell lenézni. Nem ártanak azok senkinek se azzal, hogy buták meg ribik. Engem aztán pont nem érdekel.