Ki a felelős az incel jelenségért?

Férfi oldalról érdemes elgondolkodni az alábbiakon:

-van élet a nemkelleksenkinek hiszti nélkül is?

-milyen gyengeségeimmel vagyok tisztában?

-hogyan tudom fejleszteni ezeket h erősséggé váljanak?

-mit kezdjek el?

-mit fejezzek be?

-miből csináljak többet?

-miből kevesebbet?

-a válaszaim miatt máris jobban érzem magam vagy még mindig a nyomorúságos kifogásokat gyártom?

-önsajnis hisztis mindenre is van problémám hozzáállást, mindentől félek semmiben sem vagyok jó f*kodást abbahagytam? Sármom van vagy pellusom?

Női oldalon:

-egyik férfi sem ugyanolyan.

-mindenki megérdemli h tisztelettel beszélj vele, nem csak a férfiak. (Ha alpári akk mehet oda ahova gondolod)

-ne kitalálni akarjátok mire gondolunk hanem kérdezzétek meg.

-nyugodtan irhatsz bárkinek, nem leszel tőle ribi

-ha rendszeresen ismétlődik ugyanaz a minta, pl _mindenki_ télleg csak dugni akar veled, tudod-e miért van ez?

-mit akarsz h másképp legyen?

-"biztos hogy" mentalitást abbahagyod? Ugysem tudod mire gondolunk.

-szereted ha ránézésre elitélnek egy utolsó bárminek? Mi sem.

-nemlétező álomképet hajtasz vagy megkeresed végre a valóságban létező ideálist?

-tudtad h bárkiről kiderülhet h ideális ha megismered, válaszolsz neki, érdeklődsz róla?

-állandó hisztikézés, biztos hogyozás, komplikálás abbavan hagyva?

Ezeket tapasztaltam főleg, nemvagyok megmondóember, csak hátha bármi változik.

Nyilván mindenki maga felel a saját sorsáért. Azért is, ha egyedül van, azért is, ha rossz kapcsolatban, és azért is, hogy hogyan viseli ezeket az állapotokat (voltam egyedül 2 évet, nem a neten sírtam, hogy nincs nő).

Az egy másik kérdés, hogy mindkét nem sirámaival tele van a net.

- A férfiak azon sírnak, hogy nincs nő, közben a siránkozáson kívül sokat nem tesznek

- A nők azon sírnak, hogy minden férfi csak megdugja őket, aztán pattintja, vagy megcsalja őket mekkora mocskok, közben meg egyszerűen a válogatási szempontjaik olyanok amilyenek.

És egyik fél sem érzi, hogy neki bármi köze lenne a dologhoz, mindegyik csak áldozatként tekint magára.

Minden társadalmi jelenségért a társadalom a felelős. Kihúzhatja mindenki magát egy "nem érdekel" és "nekem semmi közöm hozzá", de attól még ez az igazság. A politikai csoportosulások, a társadalmi mozgalmak és az incelség is mind a társadalom által kitermelt dolog.

Ha konkrétabb dolgot kell mondani, akkor sok irodalom szerint a szülők és a közvetlen környezet. A szülők általában szétmentek vagy nem hagyták, hogy a gyerek férfiasodjon. A közvetlen környezet meg egyből elutasító volt, amint észrevette a problémát. Itthon sok helyen ugyanezt kapják az értelmi sérültek és a testileg sérültek is.

Amit még kiemelnék, hogy 2 nagy csoport is tehet róla: Ezek az érintett férfiak azért, mert nem hallgatnak senki hasznos tanácsára és csak mennek a saját fejük után. Női részről meg azok, akik "nem a külső számít" és hasonló mesékkel ringatják őket.

Azok meg, akik azt írják, hogy régen is ennyi incel volt... Omájgád. Régen a többség belőtte a szintjét és összejött azzal, aki maradt neki. Ha végignézek a volt falumban és a mellette lévő falvakban, akkor azt látom, hogy mindenki, azaz MINDENKI házas volt. Nem, nagyon nem volt ennyi incel férfi régen, csak szépen a szőnyeg alá söpritek a dolgot.

Ide sorolnám a jatékfüggőséget is. Sok fiatal fiú/ férfi eljátszoggatja az aktív fiatal éveit, majd harminc felé kezd el ébredezni, hogy élő barátnőt akar, viszont fogalma sincs, hogy kezdjen hozzá, mert az elmúlt 20 évben anyukáján kívűl nővel nem beszélt.

Itt jönnek a gondok, a lányok csak nem akarnak maguktól szállingózni, ezért ezután is a legkényelmesebb megoldáshoz nyúlnak, mások hibáztatásához.

Egyetértek a #19. válaszolóval. Én lányként voltam kocka 13-tól 19 éves koromig kb., és már megbántam, hogy ennyi évet vesztegettem el. A férfiaknál meg ez halmozottan igaz, hiszen a kezdeményezést általában tőlük várják.

Egyébként a rossz neveltetés is lehet az oka. Példakép hiánya, túlféltő (vagy épp, hogy túl keveset törődő) szülők.