Lányok, nők, ti mennyire vagytok kompromisszumkészek pl. filmnézés terén?

#17: Nyilván ízlések és pofonok, ez érthető. Nekem a történelminek nevezett filmekkel pl. az a bajom, hogy 99%-uknak semmi közük a tényleges történelemhez, legfeljebb háttérként használnak fel valós eseményeket vagy időszakokat. Nem mondom, hogy nem szeretem az elgondolkodtató filmeket (sorolhatnám A vihar kapujában c. filmtől kezdve a Tarkovszkij-féle Solarison át a Tatárpusztáig és a Jean-Paul Marat üldöztetése... c. klasszikusig a végtelenített sort, akár magyar filmeket is, mint a Húsz óra), viszont a zsánerfilmekben is lehet izgalmat találni (Volt egyszer egy Vadnyugat, Ringo visszatér, Várj, míg sötét lesz, Piszkos Harry stb.). És pl. a giallóknak is volt/van rajongótáboruk, kétségtelen, hogy ezek azért általában a kevésbé minőségi szórakoztatás termékei, de pl. a Hentesbárdot úgy szokták aposztrofálni, hogy a gyilkos figurájában Mario Bava rendező mesél a producerekkel és a kényszerekkel vívott végeérhetetlen küzdelméről. Vagy pl. ezek a filmek mesélhetnek arról is, hogy a modern társadalom hogyan termelik ki magából a frusztrált gyilkosokat, akik be tudnak olvadni a tömegbe, és akikről senki sem sejti, hogy valójában pszichopaták. Vagy p. arról, hogy ezek a gyilkosok több ízben önjelölt igazságosztókként bukkanhatnak fel, és prostikat, tolvajokat, házasságtörő nőket ölnek meg, vagyis relativizálják a bűn és a büntetés fogalmát. Kétségtelen, hogy hatásvadász és sokszor kegyetlen eszközökkel, de felhívják a figyelmet a modern társadalmat belülről pusztító erőkre. És néha pl. felmerülnek olyan kérdések, hogy mi van, ha egy pap öl meg kislányokat, mert valójában pszichopata. Vagy pl. a 70-es évek végének Olaszországában játszódó film, amelynek a végén kiderül, hogy az áldozatok korábban egy szörnyű tett elkövetői voltak, és a háború alatt kollaboránsként kiszolgáltattak egy családot a náciknak, s három évtizedig büntetlenül élhettek, amíg a gyilkos le nem vadászta őket. Jó, ezek nyilván a kommersz/trash határvidékén mozognak, vagy néha kifejezetten oda is tartoznak, de sokszor olyan problémákat is felvetnek, hogy a múltbeli bűnök és bűnösök is velünk él(het)nek, vagy hogy a tisztes polgári lét álarca mögött borzalmas indulatok húzódhatnak meg, és egy tisztesnek tűnő polgár a háza pincéjében egy katalógusszekrényt tart, ahol az általa "bűnösnek" tartott nőkről gyűjtöget mindenféle adatot, és ahol elő tudja hívni a vérbe fagyott áldozatairól készített fényképeit. És azért ezek valahol a valóság leképezései is, még ha sarkítottan is.

#20: Igen, a céltalanságnak nincs értelme, ezeknek én sem vagyok nagy híve. Jó, azért pl. a klasszikus giallók nagy részében is van vér/erőszak, viszont mondjuk a Mélyvörös azért is érdekes, mert jól bemutatja, hogyan képes a bűn egy ördögi körbe vinni az embert. Egy spiritiszta ugyanis kijelenti, hogy gyilkos van a nézők között, aki nem is rest, elteszi láb alól a spiritisztát. Csak éppen akad egy szemtanú, aki nyomozni kezd, így a gyilkos egyre kétségbeesettebben próbálja elvarrni a szálakat, s a nyomozás során valóban fény derül egy évtizedekkel korábbi gyilkosságra is. És itt pl. éppen az az izgalmas, hogy hogyan süllyed a tettes egyre mélyebbre, és egy idő után már nincs kiszállás, mert terheli őt a múltbeli bűn. Vagy a Tenebre, ahol egy regény "ihletésére" is kezd "igazságot osztani" a gyilkos, miközben a regényíró is érintetté válik, és a film végére teljesen megkérdőjeleződik a határ a normalitás és a pszichotikusság között, teljesen hétköznapinak tűnő emberekről derül ki, hogy tébolyult vadállatok. És ha ezt vesszük alapul, akkor felmerülhet a kérdés, hogy a modern társadalom hogyan és miért termelheti ki ezeket az embereket magából, hogyan védekezhet ellenük, mit lehet tenni, ha gyakorlatilag felismerhetetlenek, mert mondjuk papként, üzletemberként, ne adj' Isten, egyetemi tanárként tevékenykednek, de közben pszichózisokkal, néha tudathasadással küzdenek, vagy éppen a saját frusztrációkat vetítik ki valamilyen "ellenségre", adott esetben éppen a nőkre.

#21: Nyilván nem kényszerítenék senkit, nem kell félreérteni. Csak jó lenne, ha valakivel lehetne társalogni ezekről a filmekről, mint ahogyan pl. az animések csinálnak klubot, vagy együtt leülnek animét nézni. Nem, nem incel pornóról van szó, bár kétségtelen, hogy pl. a giallóknak az egyik központi témája gyakran éppen a nők ellen elkövetett erőszak. Rendszerint naiv és felszínes pszichologizálással ugyan, de többször szerepeltetnek olyan elkövetőt, aki valamilyen okból a nőket véli "ellenségnek" (de ebből szerintem nem nőgyűlöletre kell asszociálni, éppen ellenkezőleg). Én onnan közelíteném meg a dolgot, hogy ezek az emberek alapból pszichopaták, sérült lelkűek és identitásúak, akik aztán valamilyen múltbeli esemény hatására a nőkben kezdik keresni a problémáik okát. Eleve nem lehetnek egészségesek, ha pl. egy gyerekkori trauma elvezetheti őket odáig, hogy minden nő hazug, megbízhatatlan qrva, és lemészárolják őket, vagy ha egy gyerekkori csínytevés miatt a fickónak lesz egy női alteregója, amit el akar tüntetni, de ehhez újra és újra nőket öl meg, mert úgy véli, hogy ezzel meg tudja mutatni, hogy ő nem kislány, mint amivel a haverjai gyerekként csúfolták. Bár az áldozatok sok filmben nők, én ezt mégsem a nők ellen irányuló filmes hadjáratnak tekintem, sokkal inkább a pszichotikus személyiségű férfiak (?) bírálatának. A gyilkos sok esetben torz lelkű, de képes a normális élet látszatát fenntartani, s valahol szerintem ezek a filmek is felhívják a figyelmet annak a veszélyére, hogy kvázi őrültek és potenciális gyilkosok járkálnak közöttünk, akiket éppen a modern társadalom termelt ki magából. Instabil identitásúak (akár pl. a nemüket tekintve, akár frusztrációból eredően önjelölt "igazságosztóvá" avanzsálva), de mivel képesek elhitetni a külvilággal azt, hogy hétköznapi és normális emberek, gyanún felül állnak, s elmosódik a határ a normalitás és a téboly között. De persze valamilyen szinten önreflexív is a dolog, hiszen a forgatókönyvíró vagy a rendező is eleve bizonyos értelemben "romlott", sőt, a nézőt is a "bűnös élvezetek" szemtanújává teszi, így akár a néző szerepét tekintve is képlékennyé válik a bűn és az ártatlanság, a normalitás és a pszichotikusság határa.

#25: Az az ő dolguk, ennyi erővel egy romantikus filmet is el lehet ítélni, mert sok nő tévképzeteket beszélhet be magának, hiszen a filmekben is rendszeresen Mr. Tökéletes nyeri el a csóró, átlagos külsejű hölgyike kezét. De ahogyan írtam is, ezek a kaszabolós filmek szerintem pont hogy nem a nők ellen irányulnak. Hiszen a férfiak azok, akik hibáztathatóak a gyilkosságok elkövetése miatt, ők építenek ki egy olyan torz "valóságot", amelyben elhiszik, hogy pl. joguk van "megbüntetni" másokat, miközben ők maguk még nagyobb bűnt követnek el. De sok olyan film is készült, amelyben nem nők (vagy nem csak ők) az áldozatok, sőt, nem egy esetben éppenséggel nő a gyilkos. Vagy pl. a férfi főszereplők - még ha pozitívak is - sokszor nem találják a helyüket a világban, fizikailag sem Adoniszok, miközben ellenpólusként ott vannak az erős nők, mint a Mélyvörösben a spiritiszta.