Rosszul esett a dolog. Nektek hogy esne?

A koronavírus miatt 2 hónap óta a napokban láttam először a párom. Sok mellettünk a veszélyeztetett ember, ezért nem akartunk, meg nem is mentünk szinte sehova egyedül se. Rosszul esett mikor hallottam, hogy mennek hozzá a szülei. Az apjával minden héten találkozik de az érthető, mert együtt gondoznak idős rokonokat. Viszont például a párom anyjának egyáltalán nem lenne muszáj pont vírus idején menni a páromhoz. Most már másodjára megy hozzá az elmúlt hetekben. Mikor nem volt járvány, akkor alig ment, hetekig meg hónapokig nem.

Nekem rosszul esett, hogy ők láthatják a páromat, én meg nem. Nem a párom hívta őket, bejelentették, hogy mennek, bár kérdezték, lesz-e közös programunk, mert ha meg velem lenne programja, nem akarnak zavarni.

Én nem merek találkozni a párommal a vírus miatt de az meg rosszul esik kicsit, bánt hogy a szülei láthatják én meg nem.

(A párom találkozna, csak én nem merek. Épp azért mert nekem a szüleim veszélyeztetettek, a párom meg mégiscsak érintkezik a szüleivel meg idős rokont ápol (ráadásul a gondozóval is éppen összefuthat) és ilyen helyzetekben nehezebb elkapni.

Persze tudom hogy az én döntésem, hogy találkozok-e vele de rosszul esik hogy én nem láthatom. Felelősségteljesebb vagyok szerintem mint az anyja.

A párom persze azzal érvel, hogy kocsival mennek, az nem olyan veszélyes mint tömegközlekedés. Meg hogy biztos én se mondanám a saját szüleimnek hogy ne menjenek. Erre azt reagáltam, hogy de igen, mondanám, mert ha vele se találkozok, akkor velük se. Vagy veszélyes mindenkivel vagy senkivel.