Létezik olyan, hogy valaki tényleg úgy fogadja el a párját, ahogy van?

Szerintem ez nem feltétlenül pozitív. Én szólok a páromnak, ha nem jár jó úton, ugyanakkor ezt általában időben teszem, jóformán az első rossz lépésnél beszélek vele és hagyok is időt neki változni (illetve kompromisszumképes vagyok).

Nekek rosszulesne, ha valakinek mindegy lenne, hogy milyen vagyok mellette és én sem érzem feltétlenül azt helyesnek, hogy mindent elnézzek a páromnak. Ez ugyanis az egyik oldalról azt jelenti, hogy velem bármit meg lehet csinálni, ugyanúgy kutyaüzemmódban leszek, akkor is ha úgy beszélnek például velem, mint egy darab szarral és akkor is, ha megaláznak vagy semmibeveszik a véleményem. A másik oldalról pedig azt jelenti, hogy nem érdekel jóformán, hogy mit csinál a másik és felőlem tönkre is teheti magát, fel is fordulhat, stb...

Szerintem fontos az egyensúly. Nem akarok olyan partner lenni, akinek minden mindegy, ugyanakkor olyan partner sem leszek, akinek 30 kilóval később jut eszébe, hogy nem tetszik a másik vagy aki azt várja a párjától, hogy örökké nézzen ki 20 évesnek és ezzel folyamatosan stresszeli fölöslegesen... De azt azért elvárom, hogy valaki tetsszeni akarjon nekem és tegyen magáért, a jó kinézetéért és az egészséges lelki állapotért (ebben pedig segítem is és én is ugyanúgy törekszem erre).

Ahogy megismered úgy fogadod el.

Az évek alatt történő változást már nem vagy köteles szó nélkül eltűrni. Ilyen a +20 kg is.

Egyáltalán nem kell úgy elfogadni ahogy van. Tetszik vagy nem de egy párkapcsolatban csiszolódni, változni, fejlődni kell. Enélkül nem megy, nincs olyan ember aki 100%-ban illik hozzád és 100%-ban tökéletes minden. Akkor fog minden működni és akkor lesz "tökéletes" ha mind a ketten változtok bizonyos dolgokban és összecsiszolódtok. Annak semmi értelme nincsen, hogy csak tűrsz és tolerálsz olyan dolgokat amik egyébként nem pozitívak, amik megnehezítik az együttélést, amiket utálsz. Ezeket nem kell szó nélkül tűrni, változni kell, alkalmazkodni a másikhoz.

Biztos van olyan elkeseredett vagy nagyon gyenge személyiséggel rendelkező ember aki bármit elnéz meg eltűr de ez kicsit sem pozitív egy kapcsolatban.

#14

Ilyen mint a kopaszodás azaz élet velejárója.

De az elhízás a pocak, a zsírréteg az egy olyan változás amit el lehet tüntetni illetve kerülni.

És azt sem kötelező elviselni ha a társunk egy bunkó paraszt lesz, vagy lusta disznó, vagy mindenért hisztizik.

----> az ilyen emberi természet változásait, ha beszélgetések után sem változik hiába kérjük ülünk le normálisan átbeszélni, és hiába próbál mindkét fél odafigyelni a máasikra ez nem változik....akkor igen, akkor pápá-

#16 ugyan nem én vagyok a #12 hozzászóló, de azért ez a "betegség miatt nem tud fogyni" dolog nekem egy nagyon kényelmes kifogásnak hangzott mindig is. Igen, van olyan, hogy pajzsmirigyproblémák meg esetleg hormonális gondok (főleg nőként), de egyrészt ezek max 1 embert érintenek 20 túlsúlyosból, másrészt egyik fiziológiás állapot sem tudja felülírni az alapvető biológiát: ha több kalóriát viszel be, mint amennyit felhasználsz, akkor az zsír formájában fog raktározódni. Azt, hogy mennyit használsz fel az energiából, valóban nehezíthetik bizonyos betegségek, de hogy az ismert és morbid és gonosz kifejezéssel éljek, Auschwitzban furcsamódon senkinek sem volt ilyen baja. Megfelelő diétát kell tartani, esetleg ha szükséges, orvosi segítséggel kezelni a kialakult betegséget, de nem beletörődni, hogy akkor most ez van és kész, nincs mit tenni ellene. Megjegyzem egyébként, akinek ilyen jellegű egészségügyi problémái vannak, azok már megvannak 15 éves korában is, nem hirtelen mágikus módon 45 évesen jelennek meg, szóval nagy eséllyel már eleve úgy ismerte meg a párja, hogy volt rajta némi túlsúly, és így is fogadta el, amely esetben valószínűleg nem okoz neki problémát ha az idők folyamán hozzáadódik még egy kicsi.

A szülés utáni elhízás meg átmeneti állapot, háromszor szültem, a legutóbbi után is már fél évvel később vállalható volt a testem, még ha nem is egyből olyan, mint 20 évesen, másfél évvel később meg már meg nem mondod, hogy egyszer is szültem. Valóban van, akinek könnyebben megy leadni a plusz kilókat, másnak nehezebben, de ha nem is próbál tenni érte, nem is igyekszik odafigyelni, az mindenképp intő jel, ami ellen a párja jogosan lázad fel. Az elhízás az egy pont olyan változás, ami a felek elkényelmesedésével, a kapcsolat ellaposodásával jár, és simán megelőzhető/javítható állapot. A ráncosodás, kopaszodás valóban olyan dolgok, amik ellen nem tudsz tenni, ezek az idő előrehaladtával mindenkit érintenek, viszont érdekes módon ezek soha nem is okoznak csökkent szexuális érdeklődést és végső soron szakítást. Az elhízás nem normális és egészséges része az ember életének, akárhány éves is, és ezzel szemben sajnos vagy sem, a társadalom is, de a párkapcsolaton belül a társad is sokkal kevésbé toleráns, amiről ő még kevésbé tehet, mint az elhízó fél.