Lányok/Nők, udvarlás mettől meddig?

Igen, én személy szerint elvárom a kedveskedést, egy pasinak legyen hozzám néhány jó szava, dicsérjen meg néhányszor, adja tudtomra, hogy tetszem neki, aztán ha kölcsönös akkor nyilván úgyis randizunk, esetleg össze is jövünk. Nem várok el már ismerkedésnél(sőt később sem) 100 szàl rózsàt, vagy gyertyafényes, luxus éttermi vacsorát, az udvarlás szónál pedig minden pasi erre gondol, hát nem.

Az az igazság, hogy egyszer találkoztam olyan pasival aki tudta, hogy hogyan is kell kedveskedni egy nőnek, a többi pasi akivel akár ki is kezdtem, csak bohóckodott, és fogalma nem volt semmiről.

Ezzel a pasival egy helyen dolgoztam, sőt egy szállón is laktunk, és első napomon elment a boltba és hozott nekem egy fél szatyor kaját, mert nem tudta mit szeretek, és egész nap volt hozzám kedves szava, ha elment a boltba mindig hozott nekem egy üdítőt, vagy egy fànkot, vagy hasonlók, pedig sose kértem. Aztán nyilván elkezdtünk beszélgetni, és el is voltunk egy jó ideig, miután a munkánk véget ért utána is. Voltunk randizni is, de ő sem luxus étterembe vitt -sőt soha nem is várnàm ezt el senkitől-, elvitt egy átlagos étterembe, és még csak nem is gyertyafényes vacsorànàl ettünk. Mondta, hogy ő inkább pizzàt enne, ha nem baj. Mindketten azt ettünk, aztán kocsikàztunk, semmi extra. De végig olyan modora volt, meg úgy beszélt velem, hogy levett a lábamról. Életem legjobb randijaként tartom számon.

Persze, volt olyan randim is, ahol a pasi gyertyafényes ebédre vitt egy elég jómódú étterembe, aztán elmentünk libegőzni, meg elmentünk valami vízeséshez, stb. Eltapsolt egy rakat pénzt, pedig végig mondtam neki, hogy de nem kell mennünk, aztán hónapokkal később azt hallgattam, hogy neki az a randi mennyi pénzbe került, azóta is adósságban van, stb. Hát utálom az ilyet. Ja, és az illemet sem ismerte hiába vitt el 100 helyre már első randin. Egy bunkó, tajparaszt, koszos, igénytelen nyomorék volt, aki csak élősködött volna rajtam, csak ezt én vettem észre későn, mert sajnos elvakított a külseje.

Egyébként visszatérve az udvarláshoz: Amikor már alakulófélben van egy kapcsolat, vagy akár már visszajelzést adok a másik félnek, hogy tetszik, akkor szerintem már ilyenkor alap, hogy legalább telefonon felköszöntöm a másikat, ha születésnapja vagy névnapja van, persze ez mindkét félre igaz. Sőt, ilyenkor szerintem már egy szál rózsa is belefér (nem, nem 100, nem 3, nem 50, EGY, ami kb egy ezres). De lehet én vagyok nagyravàgyó, és már az ilyen férfiak kihaltak.

Mi az, hogy mettől meddig? Ha ő udvarlós típus, akkor mindig, nem? Vagy mit értünk udvarlás alatt? Ha viselkedést is, akkor ha ő udvarlós típus, udvaroljon, ha csak az ágyig játssza meg magát, akkor inkább hagyjuk.

A bókok tetszenek, HA személyre szabottak, és inkább a belsőmnek szólnak, mint a külsőmnek.

Pont tegnap beszélgettem nagyanyámmal arról, hogy manapság az "udvarlás" már nem egy létező fogalom, ma már idegenek kezdenek párkapcsolatot egymással puszta szexuális vonzalom alapján.

Nekem az lenne az ideális, ha valakivel "udvarlás" címszóval meg lehetne ismerkedni, mint ember az emberrel mindenféle elvárás és nyomás nélkül, hogy ne azon kelljen izgulni, hogy ha totál idegenként a második randi/találkozás után sem sz#pom le vagy hazudok neki szerelmet, akkor egyből keres mást, aki majd igen. Csak úgy vállalnék valakivel párkapcsolatot, ha már legalább baráti szinten ismerném az illetőt, ami nálam nem két sor tinderes csetelés után következik. Szerintem korrekt, ha mindketten tudjuk előre, hogy mire számíthatunk a másiktól és nem közben derülnek ki olyan dolgok, amik valamelyikük számára vállalhatatlanok.

#2,

Érdekel, hogy miért szűnt meg a kapcsolatod azzal a szolid fiúval, akivel egy szállón laktál, ha annyira jónak láttad őt?

#5: Szia, én vagyok a szállodás fiú.

Azért mert barátzónába tett. Nem voltam neki elég alfa.

Üdv.

6, nagyon vicces vagy.

5, összejöttem vele, nem tettem barátzónàba, de a munkája miatt nem működött közöttünk az egész hosszútàvon, mindig utazott és nagyon ritkán találkoztunk, én pedig nem kértem volna, hogy hagyja ott azt a munkát, amit szeret. Egyébként néha beszélek vele most is, még most is fullos pasinak látom.

Randikra van igényem, nem arra, hogy valaki eredménytelenül koslasson utánam. A randik alatt meg kb 3-4 hónapon belül el tudom dönteni legkésőbb, hogy mit szeretnék az illetőtől

Díjazom a kedves kis gesztusokat, de nem akarom, hogy valaki levakarhatatlanul pattogjon körülöttem azért, hogy megnyerjen. Velem jóban kell lenni és jól érezni magát az embernek, nem szenvedni meg küzdeni értem.