Nőként szerintetek mennyi esélyem van egy olyasmi párkapcsolatra, mint Jimmy és Kim kapcsolata a Better call Saul sorozatban?

Hagyjuk most az "ez csak egy sorozat, nem a valóság" kommenteket, mert ezt én is tudom.

Aki ismeri a sorozatot, az tudja mire gondolok, aki nem, annak felvázolom: arról van szó, hogy a párkapcsolat elsősorban barátságon alapul. Nincs állandó "szeretlek, imádlak, te vagy életem értelme" ömlengés, de egyértelműen éreztetik egymással, hogy szeretik egymást. Nincs kézen fogva andalgás, lépten-nyomon csókolózás, hanem mindenki éli a saját életét és csinálja a dolgát, aztán munka után otthon romantikáznak. Nem kérik számon egymást minden pillanatukról, hanem egymástól függetlenül végzik a munkájukat, de sziklaszilárd bizalommal vannak egymás felé, bármikor számíthatnak a másikra.

Én sosem vágytam ilyen klisésen romantikus dolgokra, le is mondtam arról, hogy valaha lesz valakim, de a sorozatot nézve jöttem rá, hogy egy hasonló kapcsolatot el tudnék képzelni. Viszont a tapasztalataim alapján a férfiak kifejezetten igénylik a nyilvános romantikázást, fogdosást, 2 percenkénti csókolózást, összebújást, ömlengést a szerelemről. Ha erre nem vagyok hajlandó (vagy csak magamra erőszakolom, hogy megfeleljek nekik), akkor legfeljebb havernak tartanak vagy szexkapcsolatot akarnak, párkapcsolatra csak olyan jöhet szóba a többségnek, aki a nyakukban lóg minden pillanatban.

Privát üzenetekre nem fogok válaszolni, nem társat keresek, csak véleményekre vagyok kíváncsi.