Hogy viselnétek, ha a párotok elvesztené a munkáját a koronavírus miatt?

Ahogy máskor. Őt is, engem is rúgtak már ki.

15+ év alatt volt már erre példa, akkor is átvészeltük. Tudjuk, hogy egyikünk se a láblógató, élősködő típus, mindent megteszünk, hogy előbbre jussunk. Ez is csak ideiglenes állapot lenne.

Tudom, nem lehet általános következtetést levonni, de engem megdöbbent,hogy mennyire nincsenek az embereknek tartalékai. Bármi megtörténhet- pl. betegség, munkahely elvesztése, nagyobb, rendkivüli kiadás- a vírusos időszakon kívül ami megviselheti az anyagi helyzetet.

Most azt látom,hogy tegnaptól nem dolgozik valaki, mától már nem bírja fizetni az albérletet...

Én se vagyok könnyű helyzetben, leszázalékoltként egyedül nevelem a gyerekemet, igaz, részmunkaidőben dolgozom, de még így is annyi a jövedelmem mint egy (közepes) átlagfizetés. Viszont folyamatosan a szemem előtt lebeg,hogy akár az egészségi állapotom miatt, munkáltatói döntés miatt, nem tudok dolgozni, ezért minden fillért félreteszek,hogy ne kerüljek lehetetlen helyzetbe. Ahol ketten vannak talán könnyebb, általában egyik fél munkahelye csak megmarad.

Egyedül élek, de volt,hogy a párom elveszítette a munkáját. Azonnal ráállt másik lehetőség keresésére.Ha kenyérkérdés bármit el kell vállalni.

Én vagyok a férfi engem nem zavarna ha ő elveszíteni hálistennek nekem nagyon jó szakmám van,amit home officeba lehet csinálni(IT).

Ilyenkor belegondolok,hogy megérte az a szenvedés amit beleöltem a tanulásba,nem volt életem 20-n évesen.

Ha én elviszteném akkor kiakadnék nagyon.