Nem normális hogy egyedülállóként párokra irigykedek?

Én csak egyet tudok tanácsolni: NE hidd, hogy a kirakat kapcsolatok tényleg olyan boldogok!

Tehát amit odakint az utcán, vagy a facebookon látsz.

Nyilvánosan mindenki a legjobbat akarja mutatni. Aztán igen, a színfalak, és a telefon mögött bújik meg többek között a társas magány is.

Nagyon kevés igazán boldog kapcsolat van, az első 2-3 év után a legtöbben előjönnek a problémák, majd a szakítás.

Nincs mire irigykedni.

Akarhatsz magadnak valakit, de sose irigykedj másokra, mert nem látod teljesen az életét úgysem.

Férfi vagyok, jelenleg egyedülálló. Amikor párkapcsolatban voltam fordult a nézetem. Azokat irigyeltem akik egyedülállóak. Nem azért, mert boldogtalan voltam a kapcsolatban, csak eltűntek azok a dolgok, amik az egyedülálló lét értékei között szerepeltek. Neked sem rosszabb, mint aki kapcsolatban van, mert a párkapcsolattal járó értékeket megkapta, de az egyedülálló lét értékeit elvesztette. Erre lehet nem jön rá, vagy bizonygatni akarja magának, hogy boldogabb kapcsolatban. Kitudja. Erre magadnak kell rájönni, hogy számodra mi a fontos.

Nekem a szabadidő. Most jelenleg annyi van, mint a tenger munka mellett.

Erről a facebook-os szrságról a Hofi jut az eszembe:

"Hát nem érheti szó a ház elejét.., a hátulját már annál inkább." Pont ugyan ilyen kirakat ez a facebook és társai is. Mennyi ilyet láttam már és aztán meg a kijózanodást, hogy mégsem ásó-kapa lesz a vége a történetüknek. De azért demózni kell a nagy semmit.