Lányok, ha a párotok (normál testalkatú) minden héten egyszer egy nap böjtöl, hogy állnátok a dologhoz?

#20. Csak hogy értsd. A szüleim 13 éve haltak meg. A válság tetőpontja 6 éve volt, onnantól mindig egyre jobb lett, mert megoldottam egyedül. Tényleg szó szerint egyedül. 6 éve minden héten kihagytam egy napot.

Változások azóta:

-8 kg-ot szedtem fel, melyből ~6 kg izom

-4 éve nem voltam beteg. Nem táppénzen nem voltam, hanem szó szerint nem voltam beteg.

-normál adagokat eszem, van, hogy repetázom és élvezem, jól esik.

-van energiám, van erőm, jól és egy részletben alszom

-labor eredményeim normál értéken belül

Ami nem történt azóta:

-nincsenek öngyi gondolataim (nem is voltak soha)

-nincs szorongásom (a mélyponton volt)

-nincs depresszív hangulatom (a mélyponton volt)

-nincs bennem önvád vagy önutálat (a mélyponton volt)

-nincs önértékelési problémám (a mélyponton volt)

-nincs pánikra jellemző tünetem vagy tüneteim (a mélyponton volt)

Szerintem egészséges is vagyok, meg normális is. Legalábbis ezekből én erre következtetek.

Konkrétan arra gondoltam egyébként, hogy csípőből le lettem hülyézve. Teljesen legitim, hiszen az opciók közt van, csak a stílust furcsálottam.

Zárszóul pedig annyi, hogy előfordul elég gyakran az élővilágban, melynek körülményeire mi is szabva vagyunk, hogy adott élőlény bizonyos ideig változó okból nem jut élelemhez. Nem egy napig, akár több napig. Ha annyira káros lenne a dolog, mint amilyennek beállítod, akkor valószínűleg lakatlan lenne a Föld.

Nem buzdítok senkit böjtre, nem is promózom senkinek, de én csinálom az előbbi kommentemben kifejtett okból, ami számomra nem a testi egészség szempontjából tartott diéta, hanem a lelki egészségemet szolgáló, fegyelmemet szinten tartó lelki gyakorlat.