Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Iszonyatosan boldog vagyok, mégis egyre jobban szorongok, pedig eddig nem voltam ilyen. Mi lehet ennek az oka?
30 felé közelítek, nő vagyok. Pár hónapja van egy párom, akit tényleg imádok. Úgy érzem, végre megtaláltam a tökéletes partnert. Jól megvagyunk, pont úgy mutatja ki a szeretetét, ahogy nekem arra szükségem van, a tetteiből érzem, hogy ő is komolyan tervez velem, sokat beszéltünk arról, ki mit vár a jövőtől, és teljesen hasonlóak az elképzelések, a szex meg egyszerűen fantasztikus vele.
Bár nyilván korai a dolog, de úgy érzem, hogy ha összeköltözés után is minden klappol, részemről 1-másfél év után jöhetne az eljegyzés, aztán esküvő. Eddig nem voltam nagy gyermekpárti, de most tényleg azt érzem, hogy ennek a férfinek szívesen szülnék.
És mikor itt úszkálok a boldogságban, egyre többször elkap egy ilyen hülye szorongás.
Mi van, ha pár hónap után mégsem lesz olyan jó?
Mi van, ha egy idő után megunja velem a szexet és mást keres? Mi van, ha nem tudok neki gyereket szülni, vajon azt kibírná-e a kapcsolatunk? (Ennek a félelemnek van némi alapja nálam). Mi van, ha gyermeket vállalunk, sikerül is, de tönkremegy "miatta" a kapcsolatunk? (Rengeteg hasonló sztorit olvastam mostanság).
Eddig nem voltam ilyen. Bíztam magamban, abban, hogy értelmes emberként és nőként tudok viselkedni egy kapcsolatban, hogy meg tudok adni mindent a partneremnek, hogy képes vagyok a megfelelő kommunikációra stb.
És most meg egyfolytában szorongok, hogy "mi lesz, ha...".
Miért lehet ez?
Talán a korom miatt? Félek, hogy ha ez nem jön össze, akkor vége, nincs több esélyem egy boldog házasságra?
Vagy mert mostanában a csapból is a párkapcsolati gondok folynak? Hogy a környezetemben egyre többen válnak el?
Csak én vagyok így ezzel, vagy másnak is vannak néha ilyen gondolatai?
válasza:Ez nem kapcsolatfüggés, hanem szokványos emberi tudatállapot, azaz elmebetegség. Mármint nem szokványos, divatos értelemben, tehát nem beteg az elméd, hanem te vagy bele betegedve az elmédbe, és ebből jön létre a szorongás. Hogyan? A felesleges és önkéntelen gondolkodás által. Az elmédet valójában csak feladatok megoldására kéne használnod, majd miután végeztél a feladattokkal, mint egy eszközt, le kéne tenned. De nem teszed le, hanem egész nap önkéntelenül gondolkodsz felesleges baromságokon.
Én már csak tudom, olyan súlyos szorongó voltam, hogy még az utcára se mertem kimenni. Teljesen lebénított. Szóval ha akarsz a sorsomra jutni, akkor kezd el magad leválasztani az elmédről az által, hogy a figyelmedet minél többször a jelenre irányítod. Hogy lehet a jelenre figyelni? Pl vedd észre a környezetet, ahol sétálsz, nézz fel néha az égre, figyeld meg az égboltot. Nem kell megítélned, csak figyeld meg.
Aztán elkezdheted érezni a különböző testrészeidet. Minden lefekvés előtt tudatosan érezd a testrészeid. Menj végig az egész testeden. A talpadtól a fejedig egyesével figyelj a testrészeidre.
Vegyél minden nap egy tudatos lélegzetet. Mint amikor az orvos megkér, hogy vegyél egy mély levegőt. Ha csak ennyit teszel, már ez is nagyon rövid időn belül teljesen át fogja alakítani az életed.
Amúgy az elmebetegség az emberiség jelenlegi tudatállapota. Ebbe születtél bele, így te is az lettél. De van belőle kiút. Nem a pszichológusnál, aki legombol rólad egy csomó pénzt a nagy semmiért, hanem az önvizsgálat, önmegfigyelés, meditáció által.
válasza:Közelítesz a 30. évedhez, tehát testileg-lelkileg érett nő vagy. Azaz, lelkileg mégsem, de ezt a kijelentésemet nem szeretném, ha gúnyként fognád fel. Vedd inkább segítségnek, mert annak szánom.
Azért nem vagy lelkileg érett, mert sok benned a: "Jaj, mi lenne, ha...?"
Ez egészségtelen gondolkozás. Persze, bizonyára mindenki feltette, vagy majd felteszi, néha ezt a kérdést, de nem ennyit és egyszerre, ráadásul ilyen fontos, mindennapi helyzetekben, mint amiket itt írtál.
Amit tanácsolok: tudni kell, hogy az általad feltett sok "mi lesz, ha..." mindenkinél mindig benne van a pakliban, tehát másképpen is elsülhet a dolog. Ám, mégis kimegyünk az utcára (mi lenne, ha elütne egy autó?), beülünk az autóba (mi lenne, ha karamboloznék?), repülünk (mi lenne, ha lezuhanna?), házasodunk (mi lenne, ha...?).
Örökösen nem élhetünk ekkora bizonytalanságban! Amit jónak látunk, mérlegeljünk, aztán lépjünk! Ezt kívánom tiszta jóindulattal Neked is!
válasza:Előző kapcsolataidnak hogy lett vége?
Átvágtak, vagy a karma?
válasza:#5, a jelen helyzetekben nincs semmi, ami magyarázná a szorongásodat.
Azért gondoltam, hogy talán a múlt... mindkét eset magyarázhatná, így még passz!
Lazulj, nincs semmi baj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!