Szimpatikus volt egy fiú, de láttam hogy facebookon gyűjti a like-okat és azóta nem szimpatikus. Ez miért van? Csak az enyhe másnaposság miatt, és holnapra elmúlik? Ő eddig nem ilyen volt.

#6-os, elnézést az egyes szám második személyért, én ezt általánosságban értettem, csak sajnos ez a magyar nyelvben mára gyökeret vert anglicizmus (hogy tudniillik "az ember ezt meg azt csinálja" helyett "te ezt meg azt csinálod"-ot mondok) engem is megfertőzött. Nem az volt a szándékom, hogy neked támadjak, bocsánat, ha (a fenti hibám miatt) egyértelműen így tűnt.

A "dísz..zi" kategória számomra egyáltalán nem is létezik, mivel (amúgy heteróként) sosem voltam homofób. Ebben a szóösszetételben a b..zi egy sértőnek szánt jelző, amely egyébként még abból a korból származik, amikor bármi másnak, mint heterónak lenni szégyen volt. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de ha már itt tartunk, mintha az ezen fórumbeli fétises illetők itt sokkal nagyobb elfogadásra számíthatnának, mint általában véve a melegek. Vagy csak én látom így?

#7: én ebből részben egy a Facebook magyarországi felvirágzásának idejére eső (ehhez nem köthető okok miatti) idegösszeomlásom következtében szándékosan kimaradtam (nem akartam, hogy még tovább rontsa az akkori állapotomat). Az iwiw-en annak idején fent voltam, majd kb. két és fél - három év elteltével letöröltem magamat (2 évvel az oldal végleges megszűnése előtt). Ezen, idáig egyetlen "szociális hálós" időszakom tanulsága az volt, hogy az ilyen oldalaknak az én életemben egyáltalán nincs is semmi funkciója. Akik érdekelnek, azokkal tartom a kapcsolatot személyesen vagy e-mailben. Netezni, cikkeket olvasni egyébként szoktam, csak éppenséggel magam keresek rá arra, ami érdekel. Azt nagyon nem szeretem, ha valamit a képembe tolnak, és az efféléket:

"Megosztok valami viccet, egy hasznos cikket a win10 takarítókról, egy kiállítás hirdetését, a Himnuszt az állítólagos eredeti tempójában elgitározva"

totális időpocsékolásnak érezném, mert az ilyenek elolvasásakor tényleg csak befogadó vagyok. Akkor már inkább különböző apró, de valamennyi kreativitást igénylő tevékenységet végzek az asztali gépemen (kép formátumban beszkennelt, letöltött könyvek begépelése, formázása, egyszerűbb ábráinak újrarajzolása vektorgrafikus programmal, saját pozitív megerősítéses hanganyagok készítése, ilyesmik). A Facebook egyébként is iszonyúan problémás felület számomra. Eszem ágában sincs annak a sz*rarc Zuckerbergnek a rendelkezésére bocsátani a személyes adataimat, az ahhoz köthető, rólam készült arcképet meg végképp hülye lennék. Korábban (2012 magasságában), még Snowden előtt is bővel voltak már adatkezelési botrányai a Facebooknak, csak az erről szóló hírt a FB-al lojális Index visszakereshető cikkei közül gondosan kitörölték. Meg hogy saját névvel kommentelgessek, lájkolgassak, osztogassak? Kösz, a profilozóknak (még ha csak AI profilozóról van csak szó, akkor is) adjanak mások munkát, mert én nem fogok. Szerencsére egyébként nem ez az egyetlen anonim fórum a neten.

Öcsém egyébként FB-tag, ő ésszel használja, de annak alapján, amiket mesél, hogy ki miket oszt meg, hát, nem érzem, hogy bármi számomra fontosról lemaradnék. Amiket meg a sógornőm mesél, hogy egyes szakmai csoportokban mi folyik ott, hát, kössz. A már említett pszichiátriai problémámból való fokozatos felépülésem egyik hozadéka, hogy most már teljes mellszélességgel merem másképp látni a világot, mint a többség. Úgy, hogy sem különösebben büszke nem vagyok rá, sem pedig szégyellni nem vagyok hajlandó.