Hibát követek el vagy nem? Nagyon hosszú lesz!

Már mindegy, mert már megtettem és tartom magam hozzá de érdekel, hogy mit tudnátok mondani.

Szóval a barátommal három éve vagyunk együtt. Mostanában amúgy sem volt tökéletes a kapcsolatunk, sok stressz ér minket, problémák családban... Ennek ellenére mikor rájöttünk, hogy valahogy javítani kellene a kapcsolatunkon, akkor eldöntöttünk, hogy teszünk érte.

A barátom mellettem állt, amikor depressziós voltam, amikor nem bíztam magamban, amikor aggódtam a családom miatt, elfogadta a hibáimat is. Én hasonlóan segítettem, mikor beteg volt, próbáltam megértő lenni a munkahelyi gondjaival, megértettem a családi körülményeit, vele akartam maradni a hibái ellenére is.

Na most itt jön a lényeg: sok veszekedésünk volt már egy csaj haverja miatt. Volt, amikor én túloztam el valamit de ő is csinált olyanokat, amiket szerintem nem kellett volna. Biztos nekem vannak gondok fejben de én nem tudom a nővel kapcsolatos múltbeli sérelmeket elfelejteni. Megbocsátani megbocsátottam de elfelejteni nem tudom. Például volt, amikor nőnapra felköszöntötte a nőt, pedig az Pesten lakik, én ott voltam vele egy szobában de annyit se mondott, hogy "Boldog nőnapot!". Előző évbe meg virágot is vett nekem. Utólag persze ezen alkalommal is de még az se zavart volna annyira ha nem vett volna semmit ha őt se köszönti fel. Ha egy csaj haver megérdemli a napján, akkor a párja is. Egy másik eset volt, amikor megbeszéltünk találkozót egy szerda délutánra és megbeszéltük, hogy szól ha végzett a munkával, ő szólt is, én is épp végeztem de nem velem ment el először találkozni, hanem aznap hirtelen megjelent ez a nő Pestről és vele akart először. Kitalálta, hogy várjam meg míg ráér. Azzal érvelt, hogy nem messze lakok a munkahelyétől, a nővel meg úgyse beszél annyit, hogy rám ne maradjon ideje. Engem nagyon felhúzott, hogy minek így ugrani neki de még ha legalább azt mondta volna, hogy "Itt van X.Y. Most szólt, hogy ráérne egy kávéra. Ha van időd gyere te is és bemutatlak neki.", akkor kevésbé maradt volna meg bennem rossz emlékként. Végül bemutatott, mert nem bírtam magammal és utána mentem, mert tudtam hol vannak és így mutatott be, ott maradtam pár mondatra, aztán otthagytam őket. A nő rendesnek tűnt, nem volt piszkálódó de borzalmas volt akkor is. Igazából kedvesebb volt, mint a párom...mondta, hogy ebédeljek velük, meg a barátom neki vitt egy pohár vizet, nekem nem, ekkor felugrott a nő és hozott nekem is. Oké, hogy nem voltam meghívva de az is ciki, hogy ez a nő, akit akkor láttam először, rendesebb volt nála. Aztán volt olyan is, hogy ott aludt ez a nő a barátomnál, mert akkor a nő nem tudott annál aludni, akinél akart volna. Akkor féltékeny lettem kicsit és amúgy is zavart, hogy miért nem ismerhetném meg én is azt a nőt. Mikor ezt felvetettem, hogy mi lenne ha bemutatna meg ilyesmi, meg hogy attól még hogy ott a nő, én is aludhatnék ott, a nő az egyik szobában, mi ketten a másikban, akkor az volt a válasz, hogy de hogy néz ki, hogy én az egyik szobában, ők a másik szobában dumálnak. Különben a barátom azért sem értette mi bajom a nővel, mert a nő leszbi tehát nem lenne soha semmi köztük de én nem is attól tartottam, hanem a barátom fenti sértései húztak fel. Amúgy úgy derült ki, hogy leszbi, hogy a barátomnak tetszett régen (kb. 7 éve) és mikor ez kiderült, akkor mondta meg neki a nő. A bemutatásra visszatérve: a barátom amúgy is olyan, hogy vagy bemutat valakinek vagy nem. Volt, akinek bemutatott, ez egy haverja (pasi) aki egy hónapig nála lakott. Olyan is volt, egy nő, akinek nem mutatott be de mikor felvetődött a találkozás azzal a nővel, akkor mondta, hogy én is mehetek és bemutat neki. Érdekes módon ezzel nem volt probléma de annak a másiknak nem akart. Alapból nem tetszett nekem az a másik nő de mondtam neki, hogy valószínű segítene a helyzeten ha bemutatna. Szerintem ez jobb, mint amikor rejtegeti valaki a haverját mert az nem őszinte annyira. Volt, hogy azt mondta, hogy ha meglátnám, hogy néz ki, féltékenyebb lennék lehet. Szóval, hiába nincs köztük semmi én nem tudtam elfelejteni ezeket a dolgokat. A rengeteg jó dolog ellenére, amit a barátomtól kaptam. Mert amúgy nagyon sokszor támogatott, bízott bennem, éreztem mennyire számítok neki, már az is szóba jött, hogy összeköltözés ha valamikor anyagilag úgy állnánk. Viszont most azt mondtam neki, hogy gondolkodjon el ezen, hogy le tudna-e mondani erről a nőről ha másképp nem maradnék vele. Vagy mondjuk megtenné-e hogy nem találkozik vele, csak e-mailben kommunikál maximum. Két hetente e-maileznek, elvileg a barátom ritkán keresi, szerintem inkább a nő őt. Találkozni meg egy évben egyszer vagy kétszer szoktak. A másik, amit én a barátomtól eltérően látok: tudom, hogy nem nagy dolog egy évben egyszer egy kávé meg kéthetente egy e-mail de én ezt úgy fogom fel, hogy ez nem egy igazán elmélyült barátság, ezt még a barátom is bevallotta és ha egy ilyen felszínes ismeretség miatt az ember már többször sértette meg a párját, akkor el lehet hagyni ezt az ismeretséget. Vannak mások is, akivel néha kávézik, kollégák, régi haver, azok nem izgatnak, mert velük kapcsolatban sose vesztünk össze és sose sértett meg. Meg amúgy úgy látszik, elég jól megvan a csaj nélkül szóval akkor miért kell annyira ragaszkodni ehhez a kapcsolathoz. Most úgy értem, hogy csak akkor találkoznak ha a csaj jön ide Pestről de a barátom sose megy hozzá Pestre, hogy találkozzon vele. Mikor meg én kértem, hogy nyaralni menjünk egy oda kicsit, akkor az én kérésemre elment. Meg azért szerintem ha annyira fontos lenne neki, akkor meglátogatná meg gyakrabban írna neki. Egyszer még le is mondta neki a találkozót miattam, mert úton volt hozzám, mikor a csaj hívta, hogy ráér találkozni de mondta neki, hogy már hozzám megy, mert nem akarja, hogy csalódott legyek.

Tudom, hogy nagyon sokat írtam de én mindezt fontosnak tartottam leírni.

Rákérdeztem a barátomnál, hogy amúgy ha tökéletes lenne minden szempontból a kapcsolatunk (mostanában nem az, bár nem is teljesen rossz), akkor ha csak ennyi kínom lenne, megszakítaná-e a nővel a kapcsolatot és azt mondta, hogy valószínű. Most meg megmondtam neki, hogy gondolkodjon el, mit szeretne: csak a nő barátságát de nélkülem vagy engem a nő nélkül.

Hibát követek el? Tudom, hogy nagyon sok szempontból meg ideális és szeretem, tudom, hogy ő is engem, mert amúgy nem sajnálja rám az idejét, örömet akar okozni, számíthatok rá a bajban de amikor felmerül a találkozás ezzel a nővel, akkor nekem mindig bevillannak a régi sérelmek. Még ha csak e-mailezik vele, azt elviselném de a találkozást nem.