Miért élnek sokan abban a hitben, hogy a nem jóképű férfiak között több a jólelkű, komoly kapcsolatra alkalmas?

Akárhogy pattog itt némelyik okostojás, megvan az okom, amiért így gondolom. :D Utoljára kamaszként volt olyan, hogy nem kellettem valakinek, akibe bele voltam esve, így huszonévesen majdhogynem bárkit megkaphatnék, ha akarnék. Van kapcsolatom 6, lassan 7 éve. Volt ronda barátom, volt tipikus "alfahímnek" szánt (frusztrált) szépfiú is, és nagyon sok sráccal ismerkedtem, randiztam, "haverkodtam" (akkor még hittem a fiú-lány barátságban) mielőtt megismertem volna a mostani páromat. Eleinte mindenféle külsejűvel, majd kizárólag számomra jóképűekkel. Az utóbbiak közül is sok volt, aki személyiség alapján felejtős volt, de semmiképp sem volt jobb a helyzet a közepes/csúnya srácoknál.

Egyébként olyat is ismertem nem egyet, aki incel életet élt, aztán valahogy mégis összejött egy csaj (némelyiknek közepes, némelyiknek egész szép), aztán megrészegültek tőle, és azon pattogtak, hogy lehet, hogy jobb csajoknál is lehetne esélyük, elhajlási engedélyt kéregettek, nyitott kapcsolatot akartak, meg is csalták volna a lányokat, de valójában azért nem tették, mert nem volt lehetőség, és a barátnőjükkel az isten lábát fogták meg, egyszeri "véletlen" volt.