Ha örökölni fogok, az már nem olyan jó, mintha én építettem fel a dolgokat?

Erre rendszerint azok szoktak köpködni, akik irigyek. Én például anyukámtól kaptam a lakásom, eladtuk a nagyobbat és vettünk két kicsit. 23 éves voltam, rettenetesen örültem neki, napokig úgy járkáltam fel-alá a dobozok között, hogy ez csak egy álom. Engem például sosem kényeztettek el és nem is releváns, hogy megdolgoztam-e érte vagy sem. Papíron valóban nem az én pénzem, de ennyi pénzem 10 éven belül biztosan nem lenne.

Szerintem jól bánok a pénzzel ennek ellenére. Ezt a lakást a piaci ár alatt vettük, a megfelelő összeget én alkudtam ki érvekkel, a berendezés új, de én kerestem meg hozzá a megfelelő lelőhelyeket, hogy olcsón jöjjön ki ugyanaz a minőség, röviden, nem kaptam vérszemet, mikor milliós összeg jelent meg a számlámon, hanem okosan használtam. És mondhatni igen, megdolgoztam érte: a berendezés után fennmaradó összeget a harmadik diplomámra költöm, az illetéket, az ügyvédet és a foglalót (2 millió forint) a saját tárcámból álltam, mert ennyi gyűjtött pénzem már volt), egyébként dolgozom mellékállásban a szakmámban, van valamennyi bevételem a hobbimból is és anyukám rendre nevelt, ha a háztartásról van szó: tudok főzni, igényesen kitakarítok hetente-kéthetente, szeretek kertészkedni, varrni, az alap dolgokat (egy lámpa bekötése, zárcsere, dugulás és egyebek megjavítása) meg tudom csinálni, szóval szerintem bőven nem a két szép szememre kaptam a lakást. Viszont az biztos, hogy ide magamtól csak 35-40 éves koromra jutottam volna el, akkor is csak hitellel. Én például rettenetesen hálás vagyok ezért és úgy gondolom, hogy a személyiségem sem arról árulkodik, hogy csak úgy az ölembe hullt a dolog. Inkább csak kaptam egy hihetetlen szép ajándékot és egy hatalmas könnyítést, hogy tudjak más dolgokra fókuszálni és ne a létemen aggódjak.

Ismerek embereket, akiknek máshogy alakult az életük az öröklött/kapott lakás után. Az egy dolog, hogy pökhendiek lettek és indokolatlanul verték arra a mellüket, ami ért egy szalmaszálat nem tettek keresztbe (mert akárhogy szépíti az ember, ez akkor sem az ő érdeme, jó helyre született, ennyi, az az ő érdeme, hogy mit hoz ki ebből az amúgy hatalmas lehetőségből). Természetesen a lakás el lett hanyagolva, lelakták pár év alatt, volt olyan ismerősöm, aki egy hatalmas telket örökölt, eladta 18 millió forintért és az összes pénzt felélte meg elszórakozta.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha valaki nem magának veszi, hanem kapja a lakást, nagyon zsákbamacska, hogy ő milyen ember. Persze az nagyon jó, ha van valakinek saját otthona így vagy úgy, de egy mástól kapott hatalmas értékű valamivel nem jár együtt a mentalitás is szükségszerűen: a pénzkultúra, a kötelesség/felelősségtudat, a talpraesettség, a háziasság, az, hogy a saját lakásában nem fogja cska ugyanúgy elvesztegetni az idejét és le tud tenni valamit egyáltalán az asztalra... Ezek fontos dolgok azért...

Örökölni nem jó. Sok bánattal jár.

A többi nem érdekes, legyen egzisztenciád, de az van

Csak azok fognak leszólni akik nem kaptam soha semmit ingyen az életben. Nagyon sok ilyen ember van és akkor ők képesek a másikat porig alázni,hogy ők nem fogadnák el,lenéznek stb. Ezt amúgy jobb,ha nem hangoztatod senkinek sem,mert hidd el emiatt nagyon le fognak nézni és a hátad mögött kibeszélnek majd az emberek.

Én is szüleimtől fogok legalább 1 házat örökölni ,plusz egy negyedet,és sok pénzt. Több testvérem van,de nekik is jut 1-1 ház. Egész életemben egyedül lakhattam családom lakásaiban. Már nagyon fiatal koromtól kezdve. NAgyon utaáltak a kortársaim pedig soha egy szóval nem vertem magam erre. Meg van az én saját bajom ,nem tökéletes az életem így sem. Én amúgy ezt a részét ,hogy van lakás inkább előnynek érzem és nem érdekel már felnőttként,hogy mást ez zavar..nem kell tudniuk,hogy miből és hogyan kaptam. Mondjuk biztos azt hiszik prosti lettem vagy egy gazadag örgetől van,holott csak a családom érte el,kemény munka árán.

Egyáltalán nem gáz.

Én arra törekednék ezek után, hogy én se csupasz seggel indítsam a gyerekeimet az életben, ha lesznek.

Egy saját lakás nagy könnyebbség ebben.

Dehogynem jó, ne érezd magad ettől rosszul.

Sajnos én irigy vagyok azokra akiknek a feneke alá rakják az ingatlat, de más meg irigy rám hogy jól keresek, hamarosan lejár a hitel és lesz saját lakásunk.

Ahogy én nem foglalkozom az én irigyeimmel úgy te se tedd ezt a sajátjaiddal.

Hát figyelj, az én környezetemben (negyvenesek) csak olyanoknak lett viszonylag fiatalon saját ingatlana, akik örököltek. Aztán hogy az örökséget hogy forgatták, már rajtuk múlt.

Nekem szülőként is nagy könnyebbség, hogy tudom, hogy a gyerekem több helyről is fog örökölni. Egyrészt nekem nem kell azért pluszban gürizni, hogy biztosítva legyen a jövője, elég "csak" a megélhetésre koncentrálni (bőven elég az is). Másrészt tudom, hogy olyan pályát választhat, amit tényleg szeret, szívesen csinál, akár hobbiból is, mert lesz annyi öröksége, hogy akár a megélhetése is biztosítva legyen a lakhatása mellett. (Egyke szülők egyke gyereke... szóval minden oldalról ő fog egyedül örökölni összesen négy tehermentes ingatlant - nem egyszerre). Ez azért nagyon meg tudja könnyíteni az elindulását az életben és tényleg neki kell jól gazdálkozni vele.

Azért én ismerek olyat, aki szépen elherdálta az örökségét, aztán kezdhetett mindent nulláról.