Szerintetek ha valakiben már kis dolgokat meg akarunk "változtatni", akkor azt nem is érdemes elkezdeni?

Egy párkapcsolat nagyon erősen szól az egyéni és a közös fejlődésről egyaránt. Sokan vannak úgy, hogy a párkapcsolat az nem más, mint egy rózsaszínködös langyos pocsolya, ahol mindig maxon ég a szerelem tüze.

De nem, kemény munka, befektetés, elköteleződés, tolerancia, türelem egy minőségi kapcsolatot kiépíteni, és fenntartani.

A párkapcsolat egy tükör, nagyon keményen megmutatja, hogy X milyen ember. Ott jönnek ki igazán a valós dolgok, nem az egyedüllétben.

Pl. ha valaki lusta, akkor igenis változzon meg egy kapcsolatban. Tegyen érte, vállaljon érte felelősséget, stb. Önmagáért teszi igazából elsősorban, másodsorban a párjáért, de látszólag mégis az motiválja, hogy a pára rászólt, hogy szálljon be a házimunkába. Vagy menjen el dolgozni, vagy művelje, képezze magát, mert aluliskolázott.

Szerintem vannak dolgok, amikor kimondottan jó, hogy piszkál a másik, mert lehet, hogy önmagadtól nem tennéd meg. De természetesen van az is, amikor már nagyon megakarom változtatni a másikat, hogy tényleg olyan legyen, mint amilyennek én akarom. Legyen másmilyen a haja, hallgassa azt a zenét amit én, szeresse azokat a dolgokat amiket én, megmondom hogy milyen autót vegyünk, miközben lövésem sincs az autók terén semmihez sem, stb stb. Tehát nagyon egyoldalúan az egyik partner irányítja a kapcsolatot, a másik meg csak megy az árral, vagy bólogat, mint egy kiskutya.

Ez olyan, mint a lakásvásárlás. A többség olyat vesz, amivel nem kell kínlódni és megfelel úgy az igényeinek, ahogy van. Egy tisztasági festés és csókolom. Természetesen az külön jó dolog, ha látsz benne átalakítási, tuningolási lehetőséget, ha a kertben látod a rózsák helyét, a nappaliban pedig a galériát, de alapvetően úgy, ahogy van, el tudnád fogadni.

Szerintem célszerű így párt választani is. Ha van olyan tulajdonsága mikor megismered, amit szinte biztosan meg akarsz változtatni, mert nekedbaz úgy, ahogy van, semmiképp sem jó, akkor az illető nem az igazi. Csak fölöslegesen fogod piszkálni ahelyett, hogy egy megfelelőt keress, ez pedig senkinek sem jó. De ha például úgy állsz hozzá, hogy "tök jó, amilyen most" és inkább az van benned, hogy a jó alapja mellé mire képes még (pl milyen jó lenne együtt főzni, de az sem baj, ha nem akar, milyen jó lenne elmenni együtt futni, de végülis eddig is lementem egyedül) és csak lehetőségek szintjén próbálkozol, nem szükségletek szintjén, akkor nincs baj. Meg amúgy az együttélés során az emberek rutinja változik. Engem is nehéz formálni, de mióta együtt élünk a párommal, megtanultam a "rendet" és automatikusan elmosom a tányérom, mielőtt rászárad a kaja, meg az ágy bevetése is ilyen sarkalatos pont volt (nálam galéria van, ott meg senki sem nézi, hogy fetrengtem szét), ilyesmik :)

Én úgy gondolom, hogy ha olyan kis stikkek vannak, amik nem befolyásolják annyira a kapcsolatot, akkor felesleges szóbahozni. Én pl dohányzom, Párom nem. Őt zavarja, el is mondta én meg ezen képes vagyok változtatni..idő kell, de menni fog. A változás nem feltétlen negatv dolog, csak annyi kell hozzá, hogy mind a 2 fél nyitott és őszinte legyen.

Akkor jó egy kapcsolat, ha meg lehet beszélni a gondokat, dolgokat. Ha ezt nem lehet megtenni, akkor felesleges belemenni.