Van értelme megpróbálni randizni, ha félek tőle?

Régen körülbelül megszólítani se mertem a lányokat. Most az már megy, meg elbeszélgetek velük, van egy beszédes énem is. Belefutottam pár hete egy lányba, és azóta sokat ábrándozok róla, annak ellenére, hogy egy köszönésen túl nem igazán beszélgettünk sose (rendezvényen találkoztunk), mások mondták meg, hogy ki volt ő. Aznap beszélgettünk Messengeren, aminek a vége egy illedelmes nem, legfeljebb egy kiskapus igen lett. Most hétvégén megint tudnék rá lehetőséget teremteni, hogy összefussak vele, de eléggé meg vagyok ijedve. Nem attól, hogy nemet fog mondani, olyat már túléltem párszor. Nem tudom, hogy tényleg készen állok-e a randizásra, vagy a kapcsolatra, mert eléggé félek. Sose volt még senkim, még randim se volt, nem tudom, hogy készen állok-e erre, illetve megérdemlem-e. Félek, hogy a randin lebőgnék tejesen. Mondjuk az árnyalja a képet, hogy bejöttek olyan külső körülmények, amik miatt mihelyst meg tudnám szerezni egyszerre elveszíteném, vagy távkapcsolatban kellene gondolkodni, egy helyen lévők kapcsolata helyett. Én 26/F vagyok, ő 20/L.

Normális, ha izgulok a randizás miatt, vagy mindenki izgul miatta?