Ismertek olyat aki öngyilkos lett szerelmi csalódás miatt? Miért?

Igen. Anya munkatársának a lánya szakított a fiújával. Mindketten 17 évesek voltak. A fiú felkötötte magát.

Az anyja rá két évre felvágta az ereit,az apja masszív alkoholista lett,lecsúszott, tönkre ment, a nagyszülők belebetegedtek és sorolhatnám.

Pedig előtte lett volna az élet,uj nő,kapcsolat,helyette hagyott egy totálisan széthullott családot.

A lány,akit nem lehet elkárhoztatni meg boldogan él a férjével,meg a 2 gyerekével. Szerinted megérte?

Felejtsd el ezt a hülyeséget.

Gondolj arra, hogy mi lesz veled 2 év múlva. Ugye hogy látod már hogy mennyi minden jó dolog vár rád. Napról napra teljesen magad mögött fogod hagyni a ma történéseit, érzéseit.

És különben is, a sok rossz dolgok együttes történése után mindig kisüt a nap.

Hallomásból ismertem olyat aki fiatalon öngyi lett állítólag szerelmi kudarc miatt. Szerintem tuti megbánná hogy ilyet tett magával. Csak már nem lehet.

Exem volt, ha lehet azt a drámakirálynőt annak nevezni... Hogy miért, tudja a franc. Alapvetően egy lelkileg labilis ember volt, indokolatlanul tudott üvöltve bőgni, ha nem neki volt igaza vagy valaki rászólt, hogy valamit nem jól csinál.

Mikor szakítani akartam, letolt egy hisztit, aztán hetekig zsarolt, hogy ha nem maradok vele, ő öngyilkos lesz. Hát mondom, öregem, szánalomból akkor sem leszek veled, ez a te felelősséged. Jobban preferálnám ha nem lennél, de te tudod. Engem nem érdemes zsarolni, ismerlek.

Aztán egy ideig ment a hiszti, majd a srác lehúzott egy liter vodkát egy csomag vény nélküli altatóra, hányt meg fetrengett bódultak másfél napig, aztán az élet ment tovább.

Neked kell magadtól boldognak lenned. Neked kell úgy élned hogy elégedett, és büszke legyél arra amit elértél. Meg kell tanulnod bevenni a lesz..om tablettát, hidd el nem keserű az íze. Te másoktól akarsz boldog lenni, hagyni hogy a véleményük formáljon egész életedben anélkül, hogy saját véleményed lenne magadról és az életről amit kaptál. Neked kell a saját sorsodat megfordítani, így vagy úgy.

Mindenkinek lejár az ideje, és senkit sem köthetünk magunk mellé sem kapcsolattal, sem barátsággal.

Voltak már ilyen gondolataim nekem is 1-2x..

Na de szerelmi csalódás miatt? Sosem értettem, szinte röhejes, már ne haragudj. Persze mindenki azt csinál az életével, amit akar.. De én is éltem már túl olyan szerelmi csalódást, amiben évekig, minden nap szenvedtem és alig éreztem, hogy élek.. Érdekes, hogy emiatt mégsem lettem volna öngyilkos.

Vannak sokkal borzalmasabb dolgok is a világban, örülök, ha valakinek "csak" ennyi jutott..

#3 ez szerintem nem így van, az öngyilkosok zöme egyáltalán nem tartja magát értéktelennek, hanem nem képesek megbírkózni azzal hogy nem szerethetik tovább azt akibe szerelmesek, mert azok elhagyták.

A kilátástalanság érzése nem abból fakad hogy ők nem tudnak nehézségeket megoldani. Éppen inkábbhogy megtettek minden tőlük telhetőt, a többi nem rajtuk múlik.

A tehetetlenség érzése miatt vetnek véget életüknek, nem pedig a függés miatt.

Az öngyilkos embereket soha nem és soha nem is fogom sajnálni.

A legkönnyebb utat választották. Végül mi is elhagyjuk a földi létet, de nem mindegy hogyan. Az sem mindegy, hogyan éljük az életünket.

Úgy gondolom, hogy saját magunknak kell megteremteni a boldogságot és nem azt várni, hogy más hozza el nekünk.