Elhagyott? Megalázott? Kidobott egyetlen szó nélkül? Mit mondanál neki, ha itt állna most előtted?

Már semmit. Az élet engem igazolt, sajnos.

Talán csak annyit, hogy tudtam volna ráhatni, mert a karmám a teremtés.

Nem tudok dühös lenni. Egy ilyen helyzetben belőlem kiszorul minden érzelem, ezért is volt mindig súlya a szavaimnak és nem volt soha visszaút. Szóval:

Számolj el a saját lelkiismereteddel, ne velem. Az enyém tiszta, én megtettem mindent, amit jónak éreztem. Felelősséget vállaltam irántad és kétségek nélkül nyitottam a közös út felé. Kettőnk közül én viselkedtem úgy, hogy utólag is nyugodtan aludjak. És tudod, erősnek érzem magam, hogy ezt meg mertem veled tenni. És elég erősnek érzem magam ahhoz is, hogy onnan folytassam, ahol utoljára nélküled abbahagytam. Bármennyire is kételkedsz, ennél többet érek azért és úgy érzem, a tetteim fényében nem rólam lesz meg a véleménye másoknak. Szabad vagyok, nem vesztegetem többé az energiám, legalább tudom, mire nincs szükségem és hogyan válasszak igazán jól. Ideje kivinni a szemetet, szóval kösz a tiszteletet, a korrektséget meg az élményt, legközelebb válassz gyengébb embert, azzal élvezetesebb ez a játék. Szevasz.

Ha itt állna megmondanám,hogy nem semleges még mindig számomra,és igazából nem az fájt a legjobban,hogy csak egy üzenetbe el intézte,hanem,hogy mikor számítottam rá utána egy hívásba nem is érdekelte,hogy mi történt.

És talán rákérdeznék,hogy miért vagyunk mi olyan gyerekesek,hogy insta storyba üzengetünk egymásnak úgy,hogy neki már van más.

Úgy,hogy ő már szakítás után 2 nappal nem szeretett,de elvileg én voltam számára az igazi...

Kedves Akárki...!

Remélem, most is nyugodtan éled az életed, alszol, jársz be dolgozni.

Remélem, most is mosolyogva nézel annak a nőnek a szemébe, akivel együtt élsz. A tükörbe pedig hányinger nélkül nézel bele.

Miközben az egész életed egy hatalmas hazugság. Nőkkel flörtölsz, jelölgeted őket, írogatsz nekik, vidáman kávézgatsz velük, lövöd a patronokat túlóra címszó alatt titokban. Amíg anyu messze dolgozik.

Örülök, hogy bár túl későn, de bebizonyítottad, milyen életem lett volna melletted. Szerencsére van állásom, senkivel sem vesztem miattad össze, és igenis van, aki kitart mellettem úgy is, hogy MINDENT tud a múltról...

Szervusz!!! :-DDD

Elvettem majdnem mindened, ami még hátra van nemsokára azt is elveszem. Szemét szemért, fájdalmat fájdalomért. Utána csak egy kitépett bejegyzés leszel a képzeletbeli naplómban amit elégetek.

Aztán elfelejtelem hogy valaha is léteztél.

Sok puszi

A keresztnév mindegy... legyen akár Jóska.

Megpróbálok úgy tenni, mintha nem fájna.

Ez az,, elveszem mindened" dolog nekem olyan betegnek tűnik... de hát kinek mi. :-D

Bár mondták rám az ellenkezőjét, én még egészségesnek tartom magam mentálisan. :-)))