Ti felismeritek valakinek a nézésből, ha tetszetek neki?

Egy szimpla pillantásból nem, de ha elkezdek vele beszélgetni, akkor ha tetszem neki "úgy" néz rám. Ezt nem tudom elmagyarazni, egyszerűen csillog a szeme:D

19L

Mennyi jó emberismerő van itt. Én majd onnan tudom, ha kimutatja, esetleg mondja.

Ez a testbeszéd-hülyeség egy nagy marhaság. Miért? Mert attól, hogy van egy általános vélekedés arról, hogy mi mit jelent, még nem mindenki úgy nevelkedett, hogy ez tudatosuljon bennük. A nézés is metakommunikáció.

Ha valaki hosszan néz, tetszünk neki, mi? De mi van, ha van rajtunk vmi furcsa, vagy emlékeztetjük őt valakire, vagy csak "véletlenül" téved mindig arra a tekintete. Csillog a szeme? Lehet, hogy belement valami, vagy ásított, vagy kontaktlencsét hord. Annyi magyarázat van, de persze a számunkra legjobban hangzót akarjuk elfogadni és főleg, ha tetszik nekünk az illető, akkor meg mindenbe belelátunk mindent. A nézésébe is. Összetalálkozik a tekintet, oké. Ha nem pszichopata az illető vagy nem csak bambul, akkor azonnal el fogja kapni a tekintét (ha mi kapjuk őt rajta azon, hogy néz). Most ebből mit lehet kiolvasni? Semmit. Ha van még mellette egyéb, akkor lehet egy jel, de önmagában semmi.

Én például nem is szeretek szemkontaktust tartani, főleg nem azzal, aki tetszik, mert félek, hogy elárulom magam. Szerintem nem én vagyok az egyetlen kivétel.

Magyarul: egy olyan ember tekintetből, akit nem ismerünk, abból a tekintetből nem lehet kiolvasni 100%-ig, hogy tetszünk neki. A szerelmesek persze tudnak "úgy" nézni egymásra, de ott már szerelem van és nem puszta vonzalom.

Igen, fel lehet ismerni. De viszont estem már bele abba a helyzetbe is hogy valamit félre néztem, mert úgy tűnt minden simán megy, erre meg semmi többet nem akart, csupán csak szexet. Hozzá teszem, itt is a férfi sokszor nézett, távolról is sokszor rám nézett és azt hitte hogy nem látom. Illetve lopva figyelt. Sűrűn ott volt ahol én... Amikor beszéltünk csillogott a szeme rám. Olyan gyönyörű tekintete volt hogy elolvadtam, elvesztem a szemeiben. Szinte már már bámult, annyira és annyiszor rajtam felejtette a két szép szemét. Mikor rám pillantott, látni lehetett a szemeiben azt az örömöt, hogy lát. Mintha kicsit mosolygott volna a szeme is, nem csak a szája sarkában lehetett megpillantani. Az egész arca derűs és csupa mosoly volt, hiába akarta tagadni... Olyan is volt, mikor meglátott, akkor szó szerint leesett az álla, még a napszemüveget is levette magáról hogy jól lát e, teljesen elakadt a szava engem látván, és az is olyan nézés volt. Sőt még utánam is fordult, hogy tovább tudjon nézni. Rengeteget szemeztünk hosszabb ideig is. Az érintéssel is, a hangjával a hanlejtéssel és minden apró mozzanat ami azt súgta, hogy igen, úgy néz rám.... Minden szemfényvesztésnek bizonyult.

Hogy miért volt ilyen csalóka a látszat?

Azért, mert annyira tetszett nekem az a férfi, hogy már már szinte mindent beláttam a dologba, ami valójában nem is volt ott. Csak beleképzeltem, hogy így néz rám, mert ezt akartam látni, holott csalfa vak remény volt.

Ha tetszettem még is csak neki valamennyire, az is édes kevés lehetett ahhoz, hogy többre kelljek neki pár menetnél.

Szóval igen, fel lehet ismerni egyből is, de van mikor csak azt szeretnéd látni hogy ő is úgy néz ahogy te nézel rá. Vagy egyszerűen csak tagadja az illető, még ha a testbeszéd, jelek és egyéb megérzések is mást mutatnak.