Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítanál emiatt a pároddal? Mennyire fájna?
Nem tökéletes a kapcsolatom, mostanában egyre több próbatételen kellett keresztülmennünk, ugyanakkor fejlődött is sokat és bizonyos szempontból jobb, mint volt.
A kérdésem most arról szólna, hogy a párom inkább a közeli jövővel foglalkozik (mi lesz pár hónap múlva, egy félév múlva), én meg már hosszabb időre előre gondolkodok. 2-3 (már több, mint 2 de talán nem egészen 3) éve vagyok vele együtt és én sokszor úgy látom, szeretnék vele később összeköltözni és nekem ő lenne az ideális. Mikor az összeköltözésről beszélünk, ő sem zárkózik el de sokszor azt mondja, hogy nem tudja mi lesz évekkel előre, ő nem akarja nekem az összeköltözést biztosra mondani. Valójában itt nemcsak kettőnkről van szó, hanem arról is, hogy ő maga egyedül sem biztos, hogy mikor költözne el onnan, ahol lakik, mert jelenleg nincs még annyi pénze. A legnagyobb probléma, hogy a családban vannak olyan gondok (beteg családtagok), amik miatt talán ha lenne pénze, sem tudna onnan eljönni. (Emiatt már sokat veszekedtünk és néha már más témák kapcsán is előjön: például ha el tudna költözni, akár egyedül, akár hozzám, akkor késő este is jobban tudnánk találkozni, korábban a mi programjainkat is a családhoz kellett igazítani, ezért nem láttam hétvégente, ezt már megoldotta de csak mert máskor nem tudnék hozzá menni (hétköznap ő jön hozzám, hétvégén én hozzá), nyaralni is úgy tudunk elmenni, hogy szüleivel egyeztetünk, hogy vigyázzon valaki a beteg családtagokra addig, végülis az jó nagyon, hogy elmegyünk nyaralni de ez is kicsit nevetséges, vagy legalábbis idegesítő. Szeretem de frusztrál, hogy ki tudja mikor költözhetek vele össze, én 2 év múlva szeretnék, mert addigra lesz nekem is munkám de az is zavar, hogy beteg családtagoknak vagyunk kiszolgáltatva. Ő azt mondja, összeköltözne, vagy egyedül is esetleg elköltözne onnan, ahol van, mert már néha őt is zavarja, hogy sokat kell buszozni a munkahelyre, hogy én is messzebb vagyok kicsit, hogy ilyen családi bajai vannak de ő csak találgat, hogy mi lesz később. Engem nem az idegesít, hogy most rögtön nem költözik el onnan, vagy velem össze, hanem, hogy nem tudni mi lesz mondjuk 2 év múlva. Ha nem szeretném ennyire, meg nem lennék benne biztos, hogy nehezen találnék hozzá hasonlót, akkor nem stresszelne ennyire a téma. És igazságtalannak érzem, hogy a jövőm másoktól függ (beteg családtagok, a párom családja), olyan helyzettől, amiről nem tehetek. A páromat meg tudom érteni, hogy mi miatt vár, meg hogy nem akar biztosat mondani, sem igent, sem nemet.
A kérdés: szerintetek szakítanátok mert nem bírjátok a bizonytalan jövőt vagy ha annyira biztosak lennétek benne, hogy Ő kell nektek, akkor addig türelmesen kibírnátok, akkor is ha nehezen megy?
válasza:#10 Hát akkor ne várj, b... meg! A pasidnak is ennyit nyűglődsz? 23 évesen csak el tudod dönteni, hogy mit akarsz, vagy retardált vagy?
Itt ezek a feltételek. Ha elfogadod, akkor a pasival vagy. Ha nem, akkor lépsz tovább.
Mit kelle ezen ennyit verhődni?!
Muszáj velem ilyen stílusban beszélni?
Ez az oldal arra van, hogy kiírjak egy kérdést. Pont azért írtam ide, mert a pasimat már nem akarom vele piszkálni, viszont bizonytalan vagyok. Szerintem ebben semmi kivetnivaló nincs.
válasza: válasza: válasza:Figyu,23 vagy van még időd bőven,meg tanulsz, semmi anyagid nincs, szerintem ne agyalj ezen,engedd el a témát teljesen,ha szerelmes vagy,boldog vagy, akkor legyél vele és figyelj,de ne agyalj,"élj a mának".
Azt viszont nem értem,hogy ő miért ne tudná ott hagyni a szüleit,akik egy megromlott házasság mellett gondozzák a nagymamát.
Valószínű,hogy egy 33 évesen se képes leszakadni a csöcsről fiúval van dolgod! Ezen gondolkozz el,ne a gondviselésröl,azt lehet csinálni a szomszéd faluból is....
válasza:#12 Ezt a kérdést nem először írod ki!!!
Minden alkalommal egyöntetűen megkapod, hogy te jelenleg egy barátnő statuszban lévő hisztis picha vagy, aki ma van, holnap meg lehet nincs (az önzőséged és a hisztid miatt szinte biztos, hogy nem leszel sokáig baránő).
A család viszont család! A család a legnagyobb bajban is mellette lesz, nem úgy mint te, aki elfogadja az ingyenutazást, de hisztizik az időponton és sok minden egyeben.
A legutóbb azt is írták neked, hogy kívánják, hogy amikor szülsz, a kutya se nyissa rád az ajtót a kórházban, mert a te logikádat követve le kell szarni a családot.
Meg is érdemelnéd.
válasza:Na, én az ilyen kapcsolatokat nevezem nem progresszív kapcsolatnak. Számomra van egy fejlődési íve minden emberi kapcsolatnak, ami ha nem halad úgy, inkább nem fektetek bele energiát többet és hagyom a fenébe. Volt ilyen párom és egyáltalán nem bántam meg, hogy kiléptem...
2-3 év alatt egy összeköltözés sem jött össze, ennyire állóvízben él a párod? Én már másfél év körül léptem volna ki és kezdtem volna nem hinni az ígéreteknek, nemhogy most...
Persze ezt ti tudjátok, meg minden, viszont a helyedben semmit nem várnék egy olyan pasitól, aki az első lépést a közös élet felé 2-3 év "gondolkodás" után nem képes meghozni. Volt rá ideje bőven. Az ilyen esetekben a talán egy tapintatos nemnek számít...
válasza:Ne gondolkozz ennyire előre... úgysem az lesz amit pontosan elgondoltál.
Terveid lehetnek de készülj fel rá hogy az élet bármikor közbeszólhat. Én reálisabbnak látom a párodat abból a szempontból hogy pár hónapig/fél évig érdemesebb előre tervezni. Ez nem azt jelenti hogyha már kitaláltad hogy egyszer Amerikába fogsz költözni akkor az ne lebegken a szemed előtt mint cél.
válasza: válasza:A kisasszony egyébként sem ír le semmit jóformán a picsogásán kívül, mert arra vágyik -immáron sokadszor-, hogy a válaszolók neki adjanak igazat.
Korábban leírta azt is, hogy a fickó egyke gyerek, többen betegek a családban, és kb. még a nagynénitől is ő fog örökölni mindent. Több háza is lesz, a nincstelen csaj meg azt akarja, hogy költözzenek albérletbe (úgy, hogy neki persze semmije sincs), teljesen fölösleges pénzkidobásba hajszolva a hapsit.
Az érzelmi oldala meg a másik: a kiscsaj lehet, hogy szar családból jön, ahol senki nem számíthat senkire, de a pasinak fontos a családja, és nem fogja magukra hagyni őket akkor, amikor életerős férfiként simán tud segíteni nekik. A segítés neki nem teher, hanem természetes dolog, akinek ez nem természetes, az maga a kérdező.
A csajnak egyedül ez a problémája:
"Ha nem lennék benne biztos, hogy nehezen találnék hozzá hasonlót, akkor nem stresszelne ennyire a téma."
Kapcsolatfüggő, az érzelmi intelligenciája meg egyenlő a nullával. Semmi empátia nincs benne, csak ő, ő és ő számít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!