Ha egy fiú, férfi magának való befelé forduló szomorú mimikájú az ront a jóképűségéből?

#2 az én szerelmem arcát is találóan leírtad. Iszonyúan jóképű férfi, amikor először találkoztunk néhány hete, szomorkásnak, gondterheltnek tűnt, mint kiderült jó okkal. Mégis nagyon szimpatikus volt a kisugárzása, és semmit, de semmit nem vont le a jóképűségéből, sőt. Nagyon tetszett benne, hogy nem flörtölt, visszafogott volt. Szeretem, hogy lehet vele nevetni is, de lelkizni is. Ő sem az a mindenen vigyorgok ember, de amikor együtt vagyunk, elengedi magát és felszabadult, mellette én is önmagam lehetek. Végtelenül jó ember, úgy szeretem ahogy van.

Szóval nem hátrány Kérdező, egyáltalán nem az.