Jól tettem, hogy felemeltem a hangomat a nyílt férfigyűlölet és alázás ellen?

Munkahelyi közös vacsora volt, amin nagyon sokan ott voltak azok közül, akikkel nincs semmilyen kapcsolatom a mindennapokban. Kicsit ivott mindenki, és az egyik csaj a közelemben pár másik lánnyal + félig-meddig velem elég bőven osztogatott meg magánéleti dolgokat. A másik csaj szingli volt, és azt mondogatta neki, hogy minden olyan srácot, aki nem néz ki jól, azonnali hatállyal kukázzon, mert ugyanakkora eséllyel szemétláda, mint a jól kinézőek, ugyanakkora eséllyel talál normális partnert a jópasik között is. Mesélt az exéről, aki állítása szerint csúnya, de azért jött össze vele, mert azt hitte, aranyból van a lelke. Később szerinte kiderült, hogy keményen lelki bántalmazó alkat, fizikai bántalmazás nem történt, csak fenyegette vele. Szerinte minden erejével azon volt, hogy eltüntesse az önbizalmát, napi szinten belerúgott valahogy, és bármilyen vitás helyzetben lekezelően, trágárul beszélt vele. Végül egyik napról a másikra elhagyta a srácot, és még megbeszélni sem volt hajlandó a dolgokat, és amikor a fiú zokogva hívta fel, akkor csak rárakta a telefont és nyíltan bevallotta, hogy nem érzett semmit, és az öngyilkossági fenyegetései sem érdekelték. Aztán mesélte, hogy 2 hónappal később a mostani párjával randizott, aki egy külsőre 10/10 pasi, 5 éve vele van, el is jegyezte, és persze lelkileg is egy csodalelkű überkan. Az exe felkereste még párszor, de az arcába vágta, hogy az új párját meg sem közelíti. Az exe többször volt már önveszélyesség miatt pszichiátrián, de egyszer sem látogatná meg, pedig könyörgött a srác, hogy csak barátilag tegye meg, de ő nyíltan nemet mondott, és évek óta már nem is válaszol neki, semmi elköszönés vagy ilyesmi, egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra levegőnek nézi. Én nem bírtam szó nélkül hallgatni, elöntött az ideg, ezért kicsúszott a véleményem. Megkértem, hogy hagyja abba szegény srác alázását, enélkül is van elég baja, és ne szégyenítse meg a tipikus lelki problémái miatt, amiket férfilélek nehezen visel, nehezen nyílik meg, beszél róluk. Hozzátettem, hogy "érdekes", hogy mindig a csúnya srácok a sátánok, bántalmazók, lelki szegények, életképtelenek stb., bezzeg az überkanja pedig egy csodaisten. Megmondtam, hogy le merném fogadni, hogy folyamatosan nyel, tűr az új pasijának, az előzőnek meg azért nem volt képes, mert nem lehet mutogatni, büszkének lenni rá. Nem reagált semmit, csak annyit, hogy "jézusom", és arrébb mentek a többi csajjal együtt. Azóta sok ember néz rám úgy a folyosón vagy liftben, mint egy véres rongyra, és egy közvetlen női kollégám szerint is nagyon égő voltam, mivel ő hallgatta.

Ugye jól tettem, hogy kiálltam a gyengébb mellett, aki nem volt ott megvédeni magát?