El tudtok képzelni romantikusabbat annál, mint hogy a Cigarettes After Sex Sweet című dalára szeretkeztek egy művészlánnyal, akibe kölcsönösen, első látásra, egy vonaton lettetek szerelmesek?

Ennél még az is jobb volt, mikor a margitszigeti gerillamedencében nudiztunk a párommal az első randink egyikén, miután a nagyréten fetrengve megittunk két üveg bort a csillagok alatt (és szarrácsíptek a szúnyogok).

Nem tudom, mi a romantika, nem vagyok művészlány.:)

A vonatos első látásra szerelem dolgot önmagában még romantikusnak tartom, pláne ha nem is változik a dolog és nem csalódással végződik a dolog, amiről elsőre azt gondoltuk, hogy olyan tökéletes lehet.

Azonkívül kit érdekel, hogy arra a számra szexeltetek, vagy az hogy "művészlány", nem értem.. A művész fogalmat pejoratív értelemben is lehet használni, sokan csak annak képzelik magukat.

Számomra romantikusabb, pl. amikor az egyik közeli ismerősöm megismerkedett a jövendőbelijével előzőleg, akkor még nem jöttek össze, majd a világ másik részén találkoztak újra (az ismerősöm egy másik kontinensre ment tanulni), akkor jöttek rá, hogy szeretik egymást, aztán rengeteget utaztak, hogy lássák egymást mielőtt összeköltöztek volna. Ezek a sorsszerű dolgok romantikusak szerintem.

Személy szerint úgy gondolom, hogy nem attól lesz romantikus egy randi, hogy milyen filmet nézet meg velem a randi partnerem, vagy milyen zenét hallgatunk.

pl. Vannak kissé negatív emlékeim arról, hogy valaki nagyon "romantikus" akart lenni s kilátónál voltunk, hogy nézegessük a csillagokat s a városfényeket, mégis hiányzott az egészből a spiritusz. Zenével is így van, ha alapból nincs meg valakivel kellően az érzés, akkor nem lesz érzelemdúsabb.

Inkább maga a szeretkezés romantikus, ha jól "összeillünk" az ágyban és szerelemből történik.