Lehet olyanra komoly parkapcsolatot (hàzassàg gyerek) alapozni aki màr az elején leszögezi hogy anyujàt kenyszerül segiteni mig kb meg nem hal?

Szoval a hàzassàg eleve vagyoni közösség, azaz onnanstol a csalàd pénzéböl tamogatnà anyujàt, a kèszletek pedig végesek, nem gazdagokrol van szo csak àtlagrol.

A gyerekeknek es "jövöt"szànnék, azaz nyelvtanulastol kezdve, külföldi tàborok, egyetem, esetleg kicsiként is minél több élmény, vagy ha nincs anyatej, akkor minöségi tàpszer,minöségi étkezés, gyümölcsök és nem èppen pl lyukas cipöt.

Tudom hogy szegények gyerekei is felnönek pedig.

Félreértések elkerülèse vègett jelzem, nem pénzéhes vagyok, csak racionàlisan akarok gondolkodni.

Ha ilyenhez hozzàmegy valaki nem olyan mintha hozzà meg az anyjàhoz menne egyszerre?

Még jobban megèrteném ha inkabb gyereke lenne elözö kapcsolatàbol, azt ugy sikerülne is elfogadnom hogy neki is kell fejlödni tanulni stb.

De hogy egy anyàt vigyen a hàtàn egy ffi..valahogy nehezebb megemèsztenem.

Nàlam forditva van, a szüleim tàmogatok, egész életüket ugy élték és élik hogy a gyerekeknek alapozzanak, meg persze maguknak is alapoztak. Nem teremtettek olyan körülményt hogy azt a gyerek sinyli meg majdan. Nem halmoztak magukra tartozast hogy majd a gyerek felnöve kifizeti meg stb. Ez a mintàm. En is alapokat szeretnék teremteni a gyerekeknek.

Mivel az elején vagyunk a dolognak, ès az elején leszögezte, még el lehet azon gondolkodni van e ennek a kapcsolatnak jövöje.

Eleve az is baj ha nem szaladok ilyen elöre hogy össze sem költözne velem max ugy hogy en megyek hozzàjuk.nem lenne önallo életünk sem, en kelhetek hajnalban mert bejàros lennék igy, szoval màr az elején is ugy érzem nekem kellene tennem értünk minközben en vagyok a nö, es ö nem tenne ugyanugy értem.