Miért mondogatja ezt az apósjelölt és én mit tehetnék?

A barátom szülei évtizedekig házasok voltak. Egyikük sem könnyű természet, de az apja különösen problémás olyan szempontból, hogy nem lehet vele semmit megbeszélni. Ha valami nem tetszik neki, akár egy hónapon át nem nagyon állt szóba a feleségével. Ezt a szokását sajnos mostanában is gyakorolja. A barátom már több, mint fél éve összeköltözött velem. Mikor bejelentette az apjának a költözést (ő az apjával maradt egy háztartásban és az anya költözött el) akkor sem állt vele szóba pár napig. Amióta együtt élünk mindig rosszabb a helyzet. Az apja olyanokat vár el, hogy pl hazamenjünk hozzá takarítani és olyan időpontokban, amikor nekünk egyáltalán nem jó. Természetesen tudom, hogy a szülőknek segíteni kell, de teljesen egészséges emberről van szó, nem csinál otthon nagy rendetlenséget egyedul és nekem nincs erőm nála porszívózni és stb miközben itthon is van dolog és amúgy váltott műszakban dolgozunk. Apukának ez sem tetszik már olyanokkal tömi a fia fejét, hogy én iranyitom és hogy teljesen elveszítette, mint fiát. Megbeszélni ezeket nem lehet vele, mert ha olyan a téma - mint már fentebb írtam- nem áll vele szóba. Nagyon frusztrál, hogy akármikor találkozunk vele tudom miket gondol rólam, nehéz így jó fejnek lennem. Nem igazán vagyok már rá kíváncsi. Szerintem nem vettem el tőle a fiát, szépen élünk egymással semmi gond nincs köztünk, csak miatta veszekszünk, mert szerintem manipulálja az apja. A válást nagyon nehezen viselte, gondolom úgy érezte csak a fia maradt neki. Sajnos a barátom ennek ellenére is rajong érte...azért írom, hogy sajnos, mert amíg így viselkedhet vele az apa addig semmi nem fog változni szerintem. Mi lenne a megoldás? Nekem kellene jobban igyekeznem? Normális, hogy nekünk nem megfelelő időpontokban kellene segíteni neki olyan dolgokban, amiket simán meg tudna ő is csinálni? Ő egyműszakos munkarendben van, jó fizikumú férfi.