Nőként hány évesen vállalnál legkésőbb gyereket?

42 évesen sajnos már nagyon kockázatos, több ilyen ismerősömnek is beteg babája lett, pl nem nyílt ki az egyik szeme, Down-kóros lett meg ilyenek. Inkább vállaljátok be 40 alatt, ha tehetitek, nem éri meg kockáztatni :S

Kérdező úr, neked hány gyereked van?

hat 40 a max.

de azert meggondolando. anyukam 42 evesen szult (elotte elvetelt, en 7 honapra csaszarral jottem veszelyeztetett terhessegre, terhessegi cukor mellett), mondjuk szerencsere bajom nincs, jovore vegzek az orvosin:) de anyukam 58 evesen meghalt rakban.

nyilvan barki meghalhat, de ilyen kesoi szulesnel jobban benne van a pakliban.

nekem apukam is 76 eves most, 52 volt a szuletesemkor.

tudom ez mar extrem keso. de nagyszuleimet nem igazan ismertem, stb stb. ez a generacios kulonbseg athidalhatatlan. teljesen mas gyerekkora van egy ilyen kesoi gyereknek.

most 25 vagyok, az apajelolt mar megvan, de eddig ugye egyetemre jartam, csupasz sheggre meg nem szulunk. szoval szerintem nekem kene meg egy 10 ev.

azbmas kerdes, h a parom 38, szoval lehet miatta kene elobb belevagnunk:/

Én huszonévesen 30 alatt szerettem volna szülni, harmincasként reménykedtem abban, hogy 40 alatt szülhetek, de egyszerűen nem jött olyan párkapcsolat, amiben a másik irányból is lett volna készség családalapításra... Most, 40 évesen már úgy érzem, hogy a gyereknek talán nem annyira jó, hogy középiskolában már "idős" szülei lesznek, illetve a gyerek megértésében is lehet, hogy hátrány a nagy korkülönbség.

Viszont sok olyan példa van körülöttem - elsősorban a szüleim és nagyszüleim generációjából - hogy nők bőven a negyvenes éveikben szültek, mindannyian egészséges gyermekeket, akik aztán sikeres felnőttek lettek. Úgyhogy ez némileg biztató számomra is, ha már így szándékomon kívül nem szülhettem korábban.

Szerintem nem egy jó megoldás a létező legrosszabb forgatókönyvekkel riogatni a hozzám hasonló nőket, mert a stressz és az aggodalom már önmagában nagyon káros.

Az egy dolog, hogy betegségek meg anyámkínja, az bármikor beüthet, na meg egy dolog a terv, más kérdés, mikor valósul meg (most 26 vagyok, fél éve próbálkozunk a babával, még egyelőre semmi, pedig elvileg 26 évesen attól teherbe kéne esnem, hogy rám néz- igaz, hogy még nem olyan sok idő ez, de ki tudja, mennyiszer fél év lesz, mire tényleg összejön?), szerintem azért IS érdemes fiatalon gyereket vállalni, már az egészségen túl, mert szülőként sokkal könnyebb. Persze, karrierépítés, stabil alapok megteremtése, ezek fontosak, nyilván, de nem véletlenül bírja az ember jobban tizeniksz-huszonévek elején a hosszú éjszakai bulikat, a kialvatlanságot, nem véletlenül pont akkor van a "csúcson" energiáját tekintve- biológiai szempontból akkor a legideálisabb babát vállalni. Én már most érzem magamon, hogy "öregszem", és persze, kell egy bizonyos szintű érettség a gyerekvállaláshoz, hiába lettem volna optimális korban erre 17 évesen, ha egyszerűen magam is gyerek voltam, ez igaz, de így, hogy 26 évesen van egy diplomám, stabil, jól fizető munkahelyem, ahová biztosan visszamehetek majd szülés után, férjem és saját lakásunk, így csak azért nyilván nem várnék még 10 évet, hátha még érettebb leszek. Most vagyok fiatal, most van erre energiám, és szerintem az sem elhanyagolható tényező, hogy mikor a gyerek(ek) már elég nagy(ok), akkor ismét tudok élni, a férjemmel kettesben programokat szervezni, és nem csak 50 évesen nézni a híradót, majd 9kor ledőlni aludni, mert a 8-10 éves gyerekek addig lefoglaltak. Szerintem fontos, hogy a gyerekvállalásnak ne csak a kezdetét vegyük figyelembe, de gondoljunk a későbbiekre is, hogy még tudjak vele normálisan kommunikálni tiniként, ne legyen akkora generációs szakadék közöttünk, ami a nagyszüleim és köztem volt pl, vagy hogy ne legyen kérdéses a természetes és várható élettartamom szempontjából megérni a diplomaosztóját és társai.

Akárki akármit mond, fiatalon (30 alatt) több energiája van az embernek a gyerekre, a szülést illetve utána a felépülést sokkal, de sokkal jobban viseli a szervezete, elméletileg könnyebben esik teherbe és statisztikailag kisebb eséllyel lesz beteg a baba. Az meg, hogy az ember arra várjon, mikor lesz tökéletes minden körülmény, kb lehetetlen elvárás, soha semmi sem lesz tökéletes, mindig lehet halogatni, hogy előbb még a fürdőszobát felújítanám, az ablakokat kicserélném, jajj, de még nagyobb autó kell, de hogy most kaptam előléptetést, még ebben is kell csomó tapasztalat, hogy bebiztosítsam magam, és társai. Sorolom, mert nálam ezek mind felmerültek, és őszintén mondom, kicsit bánom, hogy már nem a nászutunkon kezdtünk el próbálkozni, két évvel ezelőtt, részben ezek miatt.

Szóval, hogy a kérdésre válaszoljak: max 30-32 évet tartok ideálisnak. Nyilván lehet baj fiatalabban is, nyilván lehet egészséges és problémamentes a teljes folyamat idősebben is, de az ember nem arra van kitalálva, hogy nagymama-korában vállaljon először babát.

38 eves vagyok. Napi sport, egeszseges etelek, semmi karos szenvedely. Jobb formaban vagyok, mint 10 eve, vidaman rohanok a 3 evesem utan. Birom, elvezem, friss vagyok. A 20-on eveseket atugrom. Konnyen szultem, gyorsan gyogyultam.

10 eve nem volt penzem es idom erre az eletmodra.

Igy is lehet.