Te felfelé vagy lefelé választottál? Gazdagabb a pasid nálad, vagy a barátnőd?

Mondjuk úgy, hogy szerencsésen :) és sose voltam felszínes, a belső dolgokban találtam " értéket". Ezt adta vissza nekem az élet :)

Én az élet számos területén (értékrendszer, gondolkodás, érdeklődési kör, családi háttér, életcélok) hozzám hasonló párt kerestem és találtam is. Anyagi helyzetünkben sem volt nagy különbség, most együtt építjük az életünket. Se "fel", se "le" nem választottam.

Hasonló anyagi helyzetben voltunk, amikor összejöttünk, szinte forintra ugyanolyan keveset kerestünk, csak ő az anyjával élt, én meg egy szánalmas, penészes lyukban, amit albérletnek csúfoltak. Azóta együtt felépítettük az életünket.

Olyan top 20%-ban benne van a családunk, így nagyobb eséllyel jött ki a lépés „lefelé”. Ez is történt. Őszintén szólva sosem foglalkoztam a vagyonnal.

Értékrendben, jövőképben és anyagilag is kb ugyanúgy álltunk, mikor összejöttünk. Az elmúlt 14 évben pedig együtt építjük az életünket.

Amikor megismerkedtünk, csóró egyetemistaként, még nem igazán volt különbség az anyagiakban köztünk. Közösen építettük fel utána az életünket, szóval szintben maradtunk.

Hasonló világnézet, intelligencia, műveltség, érdeklődési kör. A származási családunkat tekintve a mienk jobb anyagi helyzetben volt, de mivel az ő szülei meghaltak, az enyémek elváltak, mindketten nulla anyagi háttérrel kezdtük a felnőtt életet. Ő majdnem 10 évvel idősebb nálam, amikor megismerkedtünk, kb. a kétszeresét kereste a doktori ösztöndíjamnak. Egyedül elcsóróskodtam belőle, másokkal megosztott albiban, de mikor összeköltöztünk, kínosnak találtam az anyagi különbséget, ezért elmentem dolgozni egy multihoz, annyiért, amennyit ő keresett akkor és a nem létező szabadidőmben (éjszaka és hétvégén) írtam a doktorimat és készültem a szigorlatra és a védésre. Szerencsére a kísérleti munka már megvolt addigra. Iszonyú nehéz volt, biztosan nem tudtam volna megcsinálni a támogatása nélkül. Én egy ponton feladtam, azt mondtam, úgyse leszek kutató, ha nem tudok megélni belőle, muszáj melóznom valami multinál, oda meg pont nem jól mutat a doktori, minek szívjak. Ő nem hagyta annyiban, folyamatosan biztatott, erőltette, hogy csináljam meg, mert meg fogom bánni később, ha nem. Mindent ő csinált a háztartásban, zokszó nélkül együtt élt egy zombival hónapokig. Végtelenül hálás vagyok érte. Még néhány évig pénzt kerestem a versenyszférában, ő közben haladt előre a tudományos karrierjében, majd mikor már megtehettük, folytattam én is a tudományt annyi pénzért, mint a kezdő fizetésem volt sok éve a multinál. A legaljáról indultam. Évekig közel azonos fizetésünk volt, míg a versenyszférában nyomtam, mert kellett a pénz. Most már megtehetjük, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. Ő is eljutott arra a szintre, hogy nem gond a pénz, de ehhez sok év és sok munka kellett. Most ismét kicsit több, mint kétszerese a fizetése az enyémnek és ebben a szektorban jó eséllyel sosem érem utol. Szerintem jól választottunk mindketten, mert szeretjük egymást sok éve, bokdogok vagyunk és mindig együtt húztunk előre. Szerintem gondold àt ezt a felfele-lefele kategorizálást, nem biztos, hogy itt kell keresgélni a boldog párkapcsolat titkát. Az anyagi helyzet egyébként sem állandó, változik, mint minden. Együtt kell haladni.

Felfelé, de nálam nem nehéz gazdagabbnak lenni. Diák vagyok, van melóm, de csak annyit keresek hogy ne haljak éhen és erre arra még maradjon pénz. A párom 4 évvel idősebb, dolgozó ember már, normál keresettel.