Van e jövője ennek a kapcsolatnak?

Igazából nem is választ várok a kérdésre hiszen azt senki nem tudja megmondani

Csak szeretném tudni hogy valaki élt e már meg hasonlót

20 éves vagyok és kint tanulok Franciaországban. A barátommal közel 4 évig voltam együtt de aztán rájöttünk hogy nem ugyanazt akarjuk és ezért szakítottunk. Mindezt most májusban.

Majd novemberben ismertem meg Őt, az egyik órámra segített felkészülni. Kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak, bár én ezenkívül semmit nem gondoltam róla hiszen akkor még párkapcsolatban voltam és ezzel ő is tisztában volt bár nekem egyértelműnek tűnt hogy tetszem neki. Sokáig nem is találkoztunk, az ünnepekkor kölcsönösen írtunk egymásnak majd áprilisban valami oknál fogva elkezdtünk napi szinten írosgatni. Szimplán baráti alapon. Volt néhány kósza kétértelmű megjegyzés de nem foglalkoztam vele. Ekkor már a barátommal kezdett zűrösebb lenni a helyzet de ekkor én meg szerettem volna megoldani. Vele egy hónapra rá találkoztam de nem randi volt vagy ilyesmi csupán hiszen Ő nem tudta hogy a barátommal gondok vannak én meg nem akartam félrelepni szimplán csak beszélgettünk. Négyszer találkoztunk így. A második alkalommal már egyértelműen kifejezte hogy szeretne tőlem valamit de én megmondtam neki hogy egyelőre nekem ez nem megy és hozzátettem hogy kettőnk kapcsolata esélytelen és én elsősorban a barátommal szeretném tisztázni a dolgokat. Ennek ellenére mégis vágytam arra hogy vele legyek. Teljes mértékben a barátom ellentetje, külsőleg belsoleg egyaránt. Ezután én két hétre hazajöttem. Egyetlen szájrapuszi “történt” kettőnk között bár ez engem kiborított hiszen annyira idegen volt egy másik férfi érintése (nekem a exem volt az első ) és azt hittem továbbra nem is fog keresni hiszen olyan bénan váltunk el. Míg itthon voltam rendeztem a dolgokat a barátommal és közben egyre vártam hogy talalkozhassak újra Vele. Ő rendületlenül továbbra is irt ám egyik napról a másikra ez megváltozott. Miután kimentem újra (konkrétan miatta hiszen az egyetemnek már vége volt ) rengeteget kellett arra várnom hogy újra találkozzunk és én nem értettem miért. Majd mikor végre találkoztunk elmondta hogy felvettek Svédországba mesterre és hogy el fog utazni. Gondolom emiatt változott meg ennyire (amit én szörnyen onzonek tartok). Ennek ellenére egyre inkább közelebb kerültünk és többször is lefeküdtünk egymással, és akárhányszor együtt voltunk remekül éreztük magunkat, valahogy mindent téren passzolunk egymáshoz, meg sosem éreztem hasonlót. Viszont nehéz lett kiigazodni rajta mert nagyon távolságtartó lett az üzenetek én és akárhányszor találkoztunk mindig az “ elejéről” kellett kezdeni tehát elsőnek csak barátok majd szépen lassan újra meg újra “összejövünk “

Ez a végére azonban megváltozott, látszott rajta hogy mennyire akar. Folyton magához húzott apró csokokat adott, játszott a kezemmel és állandóan hangoztatta mennyire gyönyörű vagyok ráadásul féltékeny volt mindenki más közlekedésére. Egyszer pár üveg bor után ki is jelentette hogy szeret de erre nem akartam reagálni mert nem akartam a pillanatot tönkretenni. Többször is “viccből “ mondta hogy menjek hozza, legyenek közös gyerekeink. Azt is kérdezte többször is hogy szomorú vagyok e hogy elmegy és hogy szerettem volna e hogy marad. Mondtam neki hogy szívesen meglátogatom majd de erre csak annyit mondott hogy az nem lesz egyszerű egy másik alkalommal viszont (mikor kicsit berúgtunk) azt mondta ezt csak azért mondta hogy reagáljak rá. Én abszolút nem értettem/ értem hogy most végülis mit szeretne tőlem vagy hogy tényleg szeret-e ...

Az utolsó estén folyton csak bámult és simogatta az arcom, mintha búcsút venne és emlékezni szeretne minden vonásomra. Azt is mondta hogy “majd egyszer később”

Az elvalas nagyon béna volt mintha csak pár órára kellett volna elválnunk nem mondtunk egymásnak semmit

(Ebben a témában mindketten nagyon bénák voltunk nem nagyon tudtuk kifejezni magunkat)

Én így másnap írtam neki egy üzenetet hogy nagyon fog hiányozni és hogy bármikor amikor szeretne szívesen elmegyek hozza meglátogatni. O egy egyszerű kedves üzenettel ezt viszonozta és azóta nem beszéltünk.

Tekintettel arra hogy már előtte is csak a találkákat beszéltük facen nem hiszem hogy fogunk egymásnak írni...

Kérdés az hogy valaki rátalált a másikra 2 év kihagyás után ? Létezik e az ilyen igaz szerelem ? Felek hogy ő az igazi és most ezt hagyjuk kicsúszni a kezeink közül ... két év az rengeteg és mindkettőnk életében sok a változás, el fogjuk egymást felejteni ...

tudom hogy várta hogy fejezzem ki jobban magam de néha olyan rideg volt hogy ez megijesztett ezért inkább csak folytattuk a viccelődest.

Én felajánlottam hogy elmegyek hozza, ha többet nem ír akkor viszont ezzel vége... nem ?