Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A nők 99%-a miért érti félre ha egy férfi kedves vele?
Mármint azt hiszik, hogy minimum már holnap a lába közé akarod dugni a micsodád, pedig közben még csak nem is tetszik.
Nem egyszer jártam már úgy, hogy elkezdtem beszélgetni egy nővel és érdekesnek személyiségűnek találtam, aztán újra beszéltünk és újra és a vége az lett, hogy hirtelen vagy már programot akar szervezni "nekünk" vagy elkezdett lerázni, de még arra sem volt elég gerinces, hogy megmondja, hogy miért, nem nekem azt ki kellett volna találnom, hogy az a baja, hogy ő azt hiszi, hogy én akarok tőle valamit.
Bocsánat, de a nők többsége miért ennyire ostoba? És pont a férfiakhoz, mikor ők állandóan kibeszélik a pasikat.
Nekem is fura... vannak férfi barátaim, első pillanattól egyértelmű volt mindkét fél számára, hogy ez barátság.
Amúgy ha jól értem, te most egy esetből általánosítasz a nők 99%-ára...
Én személy szerint azért értem félre, mert amióta a serdülőkorba beléptem (mondjuk 14-15 éves korom óta) mostanáig, gyakorlatilag nem volt olyan férfi (fiú, akkoriban), aki csak és kizárólag tisztán barátilag közeledett volna. Mármint nem az, én őszintén elhittem, amikor úgy mutatta, hogy barátkozik, és baromira örültem is neki, hogy milyen menő fiú barátaim vannak, nagy hangon hirdettem én is a férfi-női barátság létjogosultságát, egészen addig, amíg hogy, hogy nem, 10-ből 10 alkalommal valahogy csak kiderült, hogy nem pusztán barátkozni akar (a legfájóbb az volt, amikor éveken keresztül legjobb barátomnak hittem, majd mikor végül "megunta", hogy ez csak barátság- megjegyzem, nem tudtam róla, hogy többet érez-, összejött az első random csajjal, akit talált, egy csettintéssel megszakította az akkor vagy 6-7 éve tartó barátságunkat, és azóta se beszéltünk).
Fiatalon és naivan ezt még elhittem, ma már ha valaki mélyebben próbál közeledni, akármilyen ártatlannak is tűnik a szándéka, bár nem rázom le egyből, igenis fenntartásokkal kezelem, és inkább rövidre zárom az egészet (férjnél vagyok már, nincs szükségem felesleges konfliktusokra), mielőtt még bármi kialakulhatna.
Nem azt mondom, nyilván létezhet olyan, hogy valaki őszintén csak barátkozni szeretne, én ezt elhiszem, neked is elhiszem, hogy minden hátsó szándék nélkül szerettél volna ismerkedni, de az eddigi életem tapasztalatai alapján ez velem még sosem fordult elő, így hát érted, bizonyára létezik Hétszűnyű Kapanyányi Monyók is, de amíg nem az én hátamról eszi le a kását, addig inkább meghagyom a mesék szereplőjének.
Tehát ha jól értem az a válaszok többségét, megértitek a helyzetem, de mivel én egy olyan elhanyagolható kisebbséghez tartozom, ami mondhatni a statisztikai hibahatáron van még a létét tekintve is, így a nők el sem hiszik, hogy létezem, és ennyi, hogy így jártam, és pechem van?
Mondjuk volt egy ilyen sejtésem, de azért elég nyomasztó a dolog.
Én például nem értem félre.
Ha mindenkivel olyan, akkor betudom annak, hogy jól lett nevelve, és csak remélem, hogy majd engem választ (sajnos soha nem történik meg), ezért legyeskedem körülötte.
Ha pedig csak velem annyira kedves, akkor ott bizony van valami... Viszont ilyen esetekben általában nem szoktam figyelembe venni, ugyanis a kedvesség csak nekem, a puncimnak szól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!