Egyeseknek hogyan van egy örök életre párjuk?

#10 - ahhoz, hogy olyan párt találjon az ember, akivel ezt megéri megtenni és aki ugyanannyi energiát öl bele a kapcsolatba, az igenis szerencse.

Én úgy gondolom, hogy baromi szerencsés voltam, amikor a férjemre rátaláltam. Nem arról van szó, hogy beidomítanánk egymást vagy korlátoznánk, hanem eleve ugyanazokat a dolgokat szeretjük, ugyanazok az elképzeléseink, a világnézetünk, a jövőképünk, a bármi, ami egy kapcsolatban lényeges lehet. Szóval nálunk nem azért nincs vita, mert "szabadjára engedjük egymást", hanem azért, mert nincs miért. És szerintem ez igenis szerencse kérdése, hogy az ember olyan párt találjon magának, aki ennyire összeillik vele. Én sosem hittem a "másik feled" meg "lelki társad" dumákban, még romantikus tinilány koromban sem, egészen addig, amíg a férjemmel nem találkoztam, akire mindezek igazak. És ez nem munka, ez nem energiabefektetés, ez magától megy, napról napra. Igen, amíg az exeimmel voltam együtt, addig valóban munka volt életben tartani a kapcsolatot, a férjemmel valahogy nem ez a helyzet. Dolgozunk a dolgon, persze, közös programok, mély beszélgetések, satöbbi, de nem tudatosan, egyszerűen mindkettőnknek igénye van erre, nem azért töltünk együtt minőségi időt, mert "a kapcsolatba munkát kell ölni", hanem mert együtt akarunk lenni, pont. És nekem senki ne mondja, hogy ez nem szerencse, mert de, ilyen párt találni szerintem iszonyat nagy mázli.

És egyébként nem félek az egyedülléttől, ha megtudnám a férjemről, hogy megcsalt, akkor mehetne a levesbe a szeretőjével együtt, hiába az együtt eltöltött 17 évünk és a két gyerekünk.

Szóval, egy korábbi válaszolóhoz csatlakozva: szerencse és elköteleződés. Ennyi a nagy titok.

#11

A mi kapcsolatunk is ilyen. De mégsem érzem ezt szerencsének. Azért vagyunk ilyenek, mert ilyenek akartunk lenni. Mert mind a kettőnknek rengeteg munkája van önmagában. Ahhoz, hogy megtaláld a megfelelő embert pontosan az kell, hogy te magad a megfelelő ember legyél.

Persze, a munka természetesen jön általában ha megfelelő ember mellett vagy. De ez attól még kemény munka amit az emberek többsége csak 1-2 évig tud csinálni. Mert akkor is kell ha a tökötök kivan, akkor is ha fáradtak vagytok, akkor is ha minden szar. Igen, azért csináljuk mert szeretjük egymást és minden percét élvezzük ennek a munkának. De ettől ez még egy olyan dolog amit csak egy bizonyos személyiség lesz képes hosszú évekig csinálni.

Nem tudom azt szerencsének tekinteni, hogy egész életünkben azon dolgoztunk, hogy megfelelő, lelkileg egészséges, párkapcsolatra alkalmas emberek legyünk. Az, hogy éppen találkoztunk talán minimálisan szerencse. De még erre sem tudom azt mondani, mert azért voltunk mind a ketten azon a helyen mert évekig dolgoztunk azon, hogy elismerjenek minket és megbízzanak ilyen fontos projektek szervezésével.

"6, zseniális 10000 zöld kéz :D Bárcsak képes lenne erre minden ember!!!"

Tipikus gyk-s lúzerek... Egymást erősítitek a nyomorék nézeteitekben közben meg párkapcsolatra képtelenek vagytok!

Meg kell tanulni a másikkal együtt lenni! Időben és sokat kell csajozni hogy ez kialakuljon. Nem pedig 20+ évesen itt sírni hogy mekkora hulladékok vagytok!

Én egy kollégám együtt élését gondoltam ideálisnak. Aztán mikor egyszer véletlenül beleláttam a részletekbe, egy világ omlott bennem össze a férfiról. Kis közösség a munkahelyen, baráti légkör. Van megcsalós kolléga, elvált kollegina stb. Barátunk idősebb, magas, jóképű férfi, igen megnyerő modorral. Ő a párjáról, együttéléséről mindig csak a legjobbakat mondta. Ő megtalálta az igazit, ideális a kapcsolata. Néha pletykaszinten lehetett hallani, hogy úgy áll az asszony mellett, félrenézni, mukkanni nem mer. Én nem igazán hittem. Aztán egy-egy telefon amit mi is hallottunk, meg egy-egy elszólása ,összerakódott a kép.

Idősebb férfi, fiatalabb nő -15 év- a különbség a felállás. Emberünk lapátolja a pénzt az életszínvonalat neki. Saját bevallása szerint igen gyakran élnek nemi életet. Saját családjával, előzó házasságából származó gyerekeivel nem tartja a kapcsolatot. Tehát gyakorlatilag ez az ember megvett egy nőt, akinek szolgamód megfelel, teljesíti a néha irreális anyagi elvárásait, kisebb vagyonokat tesz a nő elé. El van ragadtatva, hogy a párja hűséges, rendes nő. Kicsit sajnálom azóta. Ja, hogy így..... Hát így is lehet párt magunk mellett tartani!