Ti láttatok már èlőben kis szürke ufonautát?

Amit én láttam, azt soha nem felejtem el. Még ma is kiráz a hideg és efog a félelem, amikor felidézem annak a lénynek a testét. Nem szürke ufo volt, ahogy fogalmaznál. Hanem valami más. Valami, ami sokkal szörnyűbb minden addig látott dolognál, amit addigi életemben láttam.

Előttem van annak az ocsmány lénynek a ...

Akkoriban még mobiltelefon se nagyon volt. Többnyire szabadidőnkben vadászni jártunk. De akkor, azon az estén egyedül mentem vadászni. Csak golyós puskát vittem magammal, egy tőrt, és egy távcsövet. Kezdett már majdnem besötétedni, amikor egy hideg szellő fuvallata futot végig a nyakamtól egészen a testem aljáig.

Körbenéztem, és valami megmagyarázhatatlan nyugtalanságot és feszültséget éreztem a levegőben. OLyan érzésem volt, mintha lenne valahol a közelben még valaki. De nem láttam senkit. Bár itt abbahagyhatnám a történetet, de nem tehetem. Mert ami utána történt, azt .... azt.... megint kirázott a hideg... még mindig ennyi év után is....

Lemásztam a vadászlesről, a puskámat a lépcső aljának támaszottam, és újra körbenéztem. Ekkor a mező túloldalán, megláttam őt. A szememhez kaptam a távcsövet, és amit benne láttam, nem hittem el a szememnek. Leemeltem a távcsövet a szememről, és oda vissza kapkodtam a távcsövet, hol le, hol a szememhez.

Nem ember volt. Akkor ott, ebben egészen biztos voltam. Ha láttál már sáskát élőben... ő pont olyan volt, csak másfélszer akkora, mint egy ember.... lehetett talán 2,5 méter is.

Csak állt ott a mező túloldalán, talán ő is engem nézett...

Féltél már úgy, hogy teljesen elzsibbadtál a félelemtől? Mozdulni sem tudtam, a lábaim a földbe gyökereztek. Lassan elindultam vissza fel a magaslesre... próbáltam úgy mozogni, hogy ha mégis ebbe az irányba néz, ne tünjön fel neki a mozgásom.

Lassan felértem a magasles tetejére, és az oldaldeszkák rései között próbáltam kifűrkészni, hogy ott va-e még a lény...

Azonban azon a helyen, ahol még pár perce a lény állt, nem volt ott senki. Most már az egész mezőt próbáltam feltérképezni, mert nem volt az az isten, hogy én addig bárhova is menjek, míg az a lény a közelben lehet. És akkor megláttam őt, már csak pár méterre járt a magaslestől... egyenesen felém jött... még a járásában sem volt semmi emberi. Megfordultam, lekuporodtam a földre, majd a hátamat deszkáknak támasztottam. Már a lépteit is hallottam a száraz avarok ropogásából. Egyre közelebb és közelebb jött. Ekkor meghalottam azt a semmihez sem hasonlító hangot, amit ez a lény kiadott magából. Az az éles hang, amit kiadott, talán ahhoz lehetne legjobban hasonlítani, mint amikor valamilyen vas tárgyat végighúznak egy másik fémből készült tárgyon.

A hang elnémúlt... ekkor már annyira féltem, hogy becsuktam a szemem... és csak pillanatokra mertem kinyitni, abban reménykedve, hogy nem lesz ott előttem életnagyságban. Gondoltam rálövök a puskámmal, de teljesen lebénultam. Az is eszembe jutott, hogy mi van, ha nincs egyedül, és a lövés hangja csak idevonzza majd a többi sáska szerű lényt. Így csak ültem tovább, bízva abban, hogy egyszer vége lesz ennek a rémálomnak.

Nem tudom, meddig ülhettem ott, de a következő pásztázásomkor a lénynek már nyoma sem volt.

Elmeséltem a barátaimnak, akik hogy úgy mondjam nem akarták elhinni. Bár lettek volna már akkor is fényképezős mobilok... de így, csak az agyamba égett be annak a lénynek a képe...

Már nincsenek rémálmaim, mint oly sok évvel is még a történtek után. Ma már nem vadászok. A természetbe se járok ki olyan sűrűn mint azelőtt. És nem, ez nem szürke ufonauta volt barátom, hanem valami sokkal rosszabb...

Kérdező! Nem érzed neccesnek bármilyen korlátot berakni egy ilyen kérdéshez? Te tutira biztos vagy benne, hogy a szürkék léteznek? Mindig? Nem vagy bizonytalan? Milyen bizonyítékokat láttál már?

Az én sztorim egyszerű. egyetlen ufos történetem az, hogy egyszer amikor délután 4 óra körül utaztam haza a buszon, felnéztem az égre és ott egy olyasmi dolog haladt át, ami a függetlenség napjában volt. Kb mint egy üstökös, de haladt és az égbolton egészen nagy nyomot hagyott, tehát nem repülő volt. Attól jóval nagyobb. Ennek a jelenségnek még nem találtam nyomát és mivel nem tudom a dátumot sem pontosan, ezért viszonylag értelmetlen nyomozgatni a témában.