Miért álmodom újra és újra ugyanazt?

Kb 6 éves koromban volt az első ufós álmom. Akkoriban még anyával aludtam együtt (egyedül nevelt). Egyik éjjel arra ébredtem, hogy emelkedik felfelé a redőny és egy fehér, vakító fény világít be rajta. Próbáltam anyát felébreszteni, de nem reagált semmire, úgyhogy elkezdtem kifutni a szobából, de csak az ajtóig jutottam, ott egyszerűen lefagytam és nem tudtam megmozdulni. Ennél a pillanatnál felébredtem. Minden rendben volt a szobában. Azóta sem tudom eldönteni, hogy álom volt vagy valóság, annyira valósághű volt, és 6 évesként még azt sem tudtam, mik azok az űrlények.

2 éves korom óta ugyanott lakunk, csak most már a saját szobámban alszok a ház másik végében. Folyamatosan visszatérő álmaim vannak, amik abból állnak, hogy éjszaka anya és én kisétálunk a sötét ebédlőbe (mindig a saját szobánkból) megállunk az ablak előtt, kinézünk rajta, odakint pedig mindig 3 világító valami háromszög alakzatban közelít felénk. A fényük hol piros, hol fehér, de az alakzat sosem változik, a fények elhelyezkedése, formája mindig ugyanaz. Ilyenkor anya mindig azt mondja, hogy megint jönnek. Mikor odaérnek az ablakhoz nagy sötétség majd reggel felébredek. Még nem figyeltem, hogy ez az álom milyen rendszerességgel tér vissza, de ha igen, mindig ugyanígy történnek a dolgok.

Pár éve pedig este felébredtem magamtól, de mivel álmos voltam, próbáltam visszaaludni. Olyan érzésem lett hirtelen, hogy valaki áll a hátam mögött és figyel, valami rossz, valami gonosz. Annyira féltem, hogy nem mertem megmozdulni, mikor éreztem, hogy a lábamnál emelkedik a takaró. Annyira megijedtem, hogy elkezdtem rugdosni, hadonászni, majd ez a rossz érzés eltűnt, én pedig hirtelen elaludtam. Ennél esetnél meg mernék rá esküdni, hogy nem álom volt.

Mikor rosszat álmodom, tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy álom és meg tudom változtatni a dolgokat. Például, ha medencében fuldoklok, akkor azt mondom, ez csak egy álom, majd képes leszek lélegezni a víz alatt.