Magyarországon van az a 51-es körzethez hasonló létesítmény?

Van, azaz volt:

[link]

1969-71 között a tüzérezredben töltöttem katonaidőmet, rádiósként. Két éves szolgálatom alatt többször voltunk hadgyakorlaton, a Bakonyban. Egy települést nagyon megjegyeztem, Iszkaszentgyörgyöt, egy csodálatos fürdője volt, a bauxitbányászat miatt elapadt a termál vizes kút... Romjaiban is csodálatos volt a medence, de a postán kapható volt még a fürdőről képeslap, és nagy kár, hogy megszűnt.

Nos, visszatérve a kérdéshez: a téli gyakorlatok során mindig olyan ítéletidő volt ott a gyakorlótéren, mintha Szibériában lettünk volna. A havat úgy sodorta a szél, mint egykor a Delta című TV műsor bevezető képsoraiban. Vízszintesen sodorta a szél, 30-40 cm-re a föld fölött. Bodajkon vagoníroztunk ki, ott volt egy nagy hőmérő, -17 fokot mutatott, az erdőben, és a prérin ahol sátoroztunk, a szellős terep miatt még egy kicsit rosszabb volt a helyzet.

Nos, hogy a kérdésre is válaszoljak: Az ezredünk tüzérei időnként végrehajtottak egy-két éleslövészetet. Ehhez kimentünk a terepre (néhány tucat hektárnyi lőtér), és ott lövöldöztek. Egyszer 2 napig várakoztunk, mert nem kapta meg az alakulat az engedélyt a lövészetre, mivel "mozgás" volt a lőtéren. Ennek magyarázatát nem kötötték az orrunkra, de úgy morajlott a föld, mintha egy tűzhányó fortyogna néhány méterre a lábunk alatt. Már egy napja álldogáltunk egy helyen, kíváncsiságból, meg hogy meg ne fagyjunk, egy barátommal (a tiltás ellenére) suttyomban elosontunk egy pár száz méterre lévő domb tetejére, mely mögül éjszaka fény szóródott fel az égre. A domb túlsó felén egy hatalmas, több száz méter átmérőjű kőbányaszerű kráter volt, talán száz méterre is lehetett az alja, kőrbe kerítve 2-3 sor hatalmas drótkerítéssel, amelyek majdnem a kandalláberek tetejéig értek, s úgy kivilágítva a terület, hogy ott nappali fényesség volt. Ott láttuk a zaj eredetét is: harckocsik jöttek az egyik végéből, s eltűntek a másik végénél. Mentek, szinte egymásba érve, órákon és órákon át.

Nem volt hétköznapi dolog! Nagyon megijedve visszaosontunk az alakulatunkhoz, nem mertünk a dologról szólni senkinek.

Már a gyakorlat után egyszer teljesen véletlenül lettem fültanúja két "jól értesült" tiszt beszélgetésének. Az egyik szerint hatalmas alagutakban tárolva több ezer (!) harckocsi, hatalmas üzemanyag tárolók (talán ilyen objektumot láthattunk mi is), jó néhány MIG repülőgép, rakéta kilövő silók, és állítólag atomtöltetek is voltak ott tárolva.

Később egy vasúti dolgozó arról beszélt nekem, hogy valami érdekes dolog lehet arra, mert a tehervonatok egy részére éjszakára egy kijelölt személyzet került, akik nem beszéltek soha, hogy milyen feladatot végeztek, de tény, hogy az állomásról kiinduló hosszú, nehéz szerelvényeket egy idő után mintha elnyelte volna a föld...

Kicsit hosszú lett a történetem, de az eltelt négy évtized alatt jobbnak láttam nem beszélni senkinek a dologról. Szabályosan sokkolt akkoriban a látvány, s talán megéreztem, hogy nagy titokba láttam véletlenül bele!