Van itt olyan, aki régebben nem hitt az UFO-kban, de mostanra valami miatt megtért?

Én nem hittem senkinek, aki ilyen humbuk szenzációhajhász hülyeséggel jött elő, hogy ő hisz ezekben, meg elvitték őt az "ufókok". Még ki is nevettem, h mit szívtál, jóember? Add meg a dílered számát! Aztán az a helyzet, h engem is elvittek többször is... Az egész világnézetem összeomlott, olyan ez, mint amikor az ember rájön, h a Föld nem lapos. Aztán jönnek a nagyon okosak, akik megkérdezik tőlem, mit szívtam? Adjam már meg a dílerem számát...

2006 óta nem alkoholizálok, soha nem dohányoztam, nem szívtam ill. fogyasztottam semmilyen tudatmódosító szert.

Üdv. Evele

Hittem én régen is, főleg mert találkoztam párral...

Na meg ez a csaj:

[link]

Kicsit más volt mint a többi, elsőre nem volt szembetűnő, de amikor elmondta hogy gyereket akar tőlem, beparáztam...

Bár nem teljesen releváns a hozzászólásom, mert én nem tartozom abba a körbe, aki régebben nem hitt az UFO-kban, aztán most meg valamiért már hisz, mégis hozzászólok.

Engem ez az egész téma sosem hatott meg. Hiszek, nem hiszek, bla, bla... egyszerűen valószínűtlennek éreztem már gyerek koromban is, hogy csak az ember legyen az egyetlen intelligens faj a világon. Teljesen természetes volt számomra, hogy biztos vannak más fejlett fajok is valahol, k. rvamessze innen, olyan messze, hogy talán sosem találkozunk velük.

Aztán egyszer gyerek koromban (ált. suliban, felső tagozatban valamikor, f. sz tudja pontosan mikor, régen volt...) láttam egy k. baszott csészealjat az égen, narancssárga volt, korong alakú, öcsémmel néztük perekig, ahogy lassan eltűnt a horizonton. Igazából nagyon meg sem voltunk lepődve, sokat hallottunk már az UFO-król, most meg végre láttunk is egyet, örültünk.

Másnap elújságoltam a suliban, és kiderült, hogy már mindenki látott UFO-t. Egymás után lökték az egyre kacifántosabb sztorikat, az én történetem meg azokhoz képest semmi volt, úgyhogy megint csak nem éreztem úgy, hogy valami rendkívülit láttam.

Később rájöttem, hogy akkor szinte mindenki csak kamuzott, csak próbáltak rákontrázni az én sztorimra.

Mára felnőtt fejjel már nagyon ritkán hozom szóba ezt a történetet. Tudom, hogy nehéz nekem hinni. Néhányszor elmeséltem közeli ismerőseimnek, amikor felvetődött a téma, de nem fogadták jól, úgyhogy egy ideje nem nagyon erőltetem.

Hali.

Én mindig is hittem bennük. Bár én úgy fogalmaznék,hogy földön kívüli élet. Így lehetnek fejlettebbek, és fejletlenebbek is mint mi.Ráadásul azt hinni hogy egyedül vagyunk a világűrben, eléggé lehangoló.