Az ufóhívőket nem zavarja néhány apróság?

Irdatlan nagy távolságok vannak a Naprendszerünkön belül is. Központi csillagunktól is nyolc percet utazik a fény, hogy ide érjen. A széléig emberi mértékkel nem mérhető időre van szüksége. Távoli csillagokig pedig évezredek kellenek. Több, mint amióta egyáltalán élet van a földön.

A nagy számok törvénye szerint feltételezhető, hogy élet máshol is keletkezhetett, sőt értelmes élőlények is.

De mi annak a valószínűsége, hogy az az élet a földihez hasonló, emberszerű, és egyszerre vannak velünk azonos szinten, ugyanakkor sokkal többre is képesek.

Mi nem vagyunk képesek nagyon elszakadni a földtől. Még a holdutazáson is vitázunk, pedig a Hold alig van messzebb, mint a sarki fűszeres. A Mars felé ácsingózunk, de oda se, nagyon jutunk el, legfeljebb a gépeink.

Ha az idegenek fejletlenebbek, mint mi, ők sem képesek csillagközi közlekedésre.

Olvassa el valaki az ómagyar Mária siralmat. Legrégebbi nyelvemlékeink közé tartozik. S mennyire más ma a magyar nyelv. Egy középkori lovagot újraélesztve csupa ördöggel találkozna, boszorkányos csudákkal körülvéve.

Ha valahogy ide vetődne egy idegen, csak bámulna, mind az a bizonyos borjú.

Ha meg sokkal fejlettebb, akkor mi nem tudunk vele meg mi leszünk az álmélkodók. De kommunikáció így sem igazán jön össze. Hacsak nem olyanok, hogy ráteszik a kezüket az 1000 szó turistáknak című nyelvkönyve, s azonnal mindent értenek, s tetszés szerinte nyelven szólalnak meg.

Ismerik az össze földi nyelv össze dialaktusát, be van nekik táplálva a pigmeus, a mongol, a bantu, az összes rassz antropológiai jele, és így tovább.