Valami történik a Jupiterrel. Elképzelhető, hogy a december 21-i dimenzióváltással van összefüggésben a dolog?

Amatőr és szakcsillagászok egyre növekvő izgalommal követik nyomon a Naprendszer legnagyobb bolygójának atmoszférájában megfigyelhető változásokat. Elképzelhető, hogy a december 21-i dimenzióváltással van összefüggésben a dolog? Lehet, hogy a Jupiter átalakulásának lehetünk szemtanúi éppen? Egyes légköri képződmények eltűnnek, néhányuk hosszú szünet után visszatér, miközben új felhőzónák is keletkeznek. A legújabb eredményeket G. Orton, a NASA kutatója foglalta össze egy októberi bolygótudományi konferencián.

Orton szerint a Jupiteren jelenleg globális léptékű változások zajlanak. Hasonlóra évtizedekkel ezelőtt is volt példa, de az akkori műszerezettség nem tette lehetővé a folyamatok alapos vizsgálatát. Egyes most megfigyelt változások már évtizedek óta nem jelentkeztek, bizonyos területek pedig eddig nem látott módon mutatkoznak. Orton és munkatársai (akik között amerikai, angol és japán csillagász is van) a NASA Infravörös Távcsövével és a hawaii Mauna Kea tetején található Subaru-távcsővel készítettek infravörös felvételeket a Jupiterről 2009 és 2012 között, majd összehasonlították ezeket az egyre aktívabb amatőrcsillagászok jó minőségű, látható tartományban készített képeivel. A csapat 2009 és 2011 között az egyenlítőtől délre található, barna színű, Déli Egyenlítői Öv (SEB) elhalványodását és visszafényesedését követte, majd a hasonló, de az egyenlítő másik oldalán elhelyezkedő Északi Egyenlítői Övet (NEB) tanulmányozta. Ez az öv 2011-ben az utóbbi száz éves időszakot tekintve rekordot döntő mértékben kivilágosodott, majd idén márciusban ismét sötétedni kezdett.

Az infravörös képek segítségével kimutatható volt, hogy az Északi Egyenlítői Övnél mélyebben elhelyezkedő felhőrétegek megvastagodtak, a magasabban lévők viszont nem feltétlenül. Ezzel ellentétben a Déli Egyenlítői Övnél a két szint felhői egyszerre vastagodtak meg, majd tisztultak ki. Az adatok a kivilágosodó területen található sötétebb, hosszúkás, úgynevezett barna bárkák tulajdonságaira is rávilágítottak: kiderült, hogy vannak világosabb területek a felhőzetben és valószínű, hogy száraz, leszálló légáramlások jellemzik őket.

A csapat vizsgálta az Északi Egyenlítői Öv déli peremén húzódó, váltakozóan kék-szürke színű sávsorozat tulajdonságait is. Úgy tűnik, hogy ezek a legtisztább és legszárazabb területek a bolygó légkörében, amelyek az infravörös képeken forró foltokként jelennek meg, ugyanis felfedik a Jupiter atmoszférájának alsó rétegeiből feláramló sugárzást. (A NASA Galileo űrszondájának egyik egysége 1995-ben egy ilyen forró folt környékén lépett be a bolygó légkörébe). Ezek a forró foltok 2010 és 2011 között eltűntek, de idén júniusban ismét megjelentek az Északi Egyenlítői Öv kivilágosodásával és újbóli elsötétedésével egyidejűleg.

A Jupiter légkörében lezajló változásokkal egyidejűleg számos objektum is csapódott a bolygó atmoszférájába, amelyeket tűzgömbszerű jelenségekként figyelhettek meg a földi amatőrcsillagászok. Ezek közül három, valószínűleg 15 méternél kisebb objektumot 2010 után figyeltek meg, míg a legutolsó észlelt becsapódás 2012. szeptember 12-én volt. Orton és munkatársai infravörös vizsgálatokkal kimutatták, hogy ezek nem okoztak maradandó változásokat a légkörben, ellentétben az 1994-es és 2009-es nagy becsapódásokkal. Orton szerint a Jupiter az utóbbi néhány évben szokatlan viselkedést mutatott, ezért a kutatók egyre több, jól képzett és jó távcsövekkel felszerelt amatőrcsillagász segítségét várják, hogy folyamatosan szemmel lehessen tartani a Naprendszer legnagyobb bolygóját.