Aki látott már UFÓ-t vagy alient, földönkívülit, írjon. Mikor láttad, hol, egyedül voltál vagy mással?

Nem állítom, hogy földönkívüli volt, vagy nem természeti jelenség, de a mai napig nem tudtam megmagyarázni, hogy akkor mi történt.

Még fiatal voltam, a szüleimmel, és a tesóimmal ebédeltünk. Nem is én hanem az öcsém szólt, hogy valamilyen fénypontok vannak fent az égen. Kimentünk megnézni, hogy mi az, és 5-6 fehér pontot láttunk a távolban. Igazából hasonlítottak olyan műholdra, amit azelőtt nemrég szintén nappal láttam, de a mozgásuk egészen más volt, konrétan cikáztak az égen. Hirtelen irányváltásokkal jobbra-balra, le-fel mozogtak. Pár percig ott voltak, aztán hirtelen eltűntek. Azóta sem láttam hasonlót.

Kamionosként dolgozom több éve.

Sokszor egész éjjel vezetek a kietlen utakon. Norvégia Spanyolország stb..

Nem mondanám el ha láttam volna.

Otthon ültem éjjel egy nyáron ennek vagy 10 éve. Még szüleimnél laktam kertesházban az alföldön egy kissebb városban. Munkanélküli voltam,épp. Ez gyakran megesett. Meleg volt éjjel nem tudtam aludni így éjjfélig hajnal 1 ig nyomtam a gta sanandert ha unatkoztam.

Néha kiültem frisslevegőt szívni a ház melletti eresz alatti műanyag székbe ha már meguntam a sok kockulást.

Felnéztem az égre ami tiszta volt látni lehetett a csillagokat egész éjjel.

Egy csillag fénye vándorolt az égen, megakadt rajta a szemem. Gondoltam á ott egy műhold.

Aztán megpillantottam egy másikat is távolabb ettől a ponttól. Ugyanolyan sebességgel haladt ugyanabba az irányba. Majd egy harmadik is felbukkant.

Azt gondoltam biztos 3 vadászrepülő tart valahova így a stratoszférában nagy nyilt háromszög alakzatban kivilágítatlanul csak még nem ért ide a hangja.

Azomban akkor ilyedtem meg mikor azt láttam hogy a szabályos három csillag pont közötti átfogó térben nem látszódik egyetlen egy égitest vagy csillag fénye sem az égen. (Mintha valami azt kitakarta volna azt háromszög alakban)

Teljes csendben haladt ez a jelenség.

Hát Belekapaszkodtam a székbe azt elhihetitek.

Azt hittem a szemem káprádzik, de nem. Pislogtam meg kit}öröltem a csipát.

Nem ittam vagy szívtam semmit, mert ha így látok ilyesmit magam is azt mondom halucinálok.

"Nem tudtam belőni a távolságát és a sebességét, mert vagy iszonyatos nagy volt ez a jelenség kb 2km és nagyon gyorsan ment.

Vagy nagyon alacsonyan volt és lassan haladt, de akkor sem volt kicsi mert akkor egy utasszállító gép mérettel is bírhatott.

Kb egy leszállo repülőgép sebességével siklott el totál csendben mintha álcázva lett volna. "Se egy fénycsillanás se se egy körvonal vagy él csillanás se semmi más.

Lényegében ezért nem tudom megmondani a távolságát sem mert nem volt mit látni.

Nem tudom melyik a félelmetesebb, holyha ilyen nagy volt vagy ha ennyire közel ment el szinte a ház felett.

Nem tudom mi volt ez.

Megvártam míg elmegy a látóhatárból majd bementem a konyhába egy kávét csinálni.

Aznap éjjel nem aludtam az adrenalin és a stressz miatt csak mikor már feljött a nap.

És nem is nagyon meséltem el senkinek, csak módjával nehogy bolondnak nézzenek.

Szóval vannak furcsa dolgok.

Hogy ufó volt vagy valami felderítő harci drón esetleg valami titokzatos nasa technológia azt nem tudom.

Azóta se láttam ilyet.

Hogy mi lehetett az?

Fogalmam sincs...

Szeretnék megosztani veletek egy élményemet.

Egy éjjel történt körülbelül 1.5 hónapja:

Tévét nézünk… elálmosodok, párom karjára hajtom a fejem és szemem lecsukódik, de hallom a háttérben a műsort. Hirtelen elkezd húzni valami felfelé, mint egy örvény ami beszippant, érzékelem, hogy elhagyom a nappalit. Próbálom megfigyelni ijedten mi a fene történik, teljes tudatomnál vagyok, tudom, hogy ott feküdtem még az előbb a nappaliban, nem tudok kivenni semmit, nincs vaksötét, mintha homály fedné a szememet. Mintha csillagok közt repülnék, de olyan sebességgel hogy a csillagok fénye elnyúlik mellettem és halvány fénycsíkokká alakul és így olybá tűnik mintha egy csőben, őrült tempóban suhannék felfelé. Izgatottságom alábbhagy, lenyugszok, hagyom hogy történjen … Hoppá, megálltam… valahova megérkeztem. Nem vagyok ijedt, sem feszült, egyszerűen csak vagyok, valahol…

Ugyanabban a magasságban érzékelem magamat, ahogy elaludtam, mintha lent lennék a padlón. Jobb oldalra nézek… WAAAOOOO nem hiszek a szememnek……. (elakadna a lélegzetem de nincs :D ) oldalvást előttem két földönkívülit látok, amint tőlem kb 3-4 méterre állnak egy kerek/ovális kb 70 cm átmérőjű ablak előtt és néznek kifelé, enyhén lefelé, valamit figyelnek. Az egyik lény majdnem teljesen kitakarja a másikat, de alakjának körvonalát látom és mintha a másik kicsit alacsonyabb lenne. A hozzám közelebb lévő lénynek tehát jobb oldala felől ,kissé srégen a háta mögött vagyok, padló magasságban, valahogy lentről látok rájuk. De ez fura, vagy én vagyok hozzájuk képest kicsi :/

Tudatom tiszta, alig hiszek a szememnek. Ez fantasztikus, ámulatba ejtő, hogy kerülök ide, egyáltalán hol vagyok, űrhajón? A látvány megbabonáz, de továbbra sem félek. A helységet mintha nagyon haloványan megvilágítaná valami de nincs fényforrás, talán csak az a sejtelmes fény ami az ablakon át szűrődik be.

Tekintetem a vékony hosszú karon pihen meg, kézfején lévő ujjait pont nem látom ebből a szögből, a bőre sötétszürkés/zöldes árnyalatban „fémes” szerűen csillogó majd a vékony nyakán lévő testéhez képest arányos fejét figyelem. Fejének formája hátrafelé kerekdeden csúcsos. Aztán az arcára esik tekintetem, mire a lény feje JÉZUSOM megmozdul …. lassan felém fordítja fejét és RÁM NÉZ, egyenesen rám, a szemembe….. Micsoda pillanat! Biztos megérezte jelenlétemet. Szeme arányosan nem túlzóan nagy, kissé mandulavágott, mély grafitszürke de mégis „csillogós” ahogy fordult felém és az a sejtelmes fény visszaverődött a szemén úgy tűnt szerkezete mintha kristályos lenne. Leírhatatlan milyen mámoros, csodás pillanat ez, némi várakozással telt izgatott állapot, most mi lesz??! Atyaég és ez velem történik?! Arcának formája orrvonaltól lefelé kissé előreugró melyen pici orr, közvetlen alatta kis száj és pici kissé csúcsos áll helyezkedik el. A lény teljes nyugalommal rezzenéstelenül néz engem, tekintete az enyémbe fúródik szinte megáll az idő. Nyugalmat, békét sugároz, közben valószínű feltérképezi ki vagyok  Talán megleptem és ő is azt gondolja, hogy mit keresek én ott? :D És hopp már a nappaliban térek magamhoz a frissen átélt élményemmel ami csak az enyém :)

A részletek sokáig élesen megmaradtak emlékeimben, most már halványabban látom magam előtt de sose felejtem el. Álom volt vagy sem? Ezen morfondíroztam sokat, de akkor hirtelen magamhoz térve ezer százalékig biztos voltam benne hogy megtörtént, nem lehetett álom, mert az álomban legalábbis nálam, a megfigyelni kívánt dolog, személy szinte azonnal módosul, homályos lesz, megváltozik, eltűnik, de ez a pillanat olyan tiszta, olyan egyedi, éles volt. Számomra ez a kis idő soknak tűnt, hisz olyan részletekbe menően tudtam szemlélődni, mintha az idő lelassult volna. Pedig biztos hogy ez csak egy szempillantásnyi történés volt, de mégis feledhetetlen. Hálás vagyok, hogy ezt átéltem, ha álom volt, ha nem, akkor is fantasztikus volt.