Ez a Tibet melletti rekord & lény, lehet egykori földönkívüli technológia műve?
1937-ben a Tibet és Kína között a Bokan-hegység barlangja hétszáztizenhat kőrekordot talált -- És tízezer évvel idősebbek Mahavirnál, azaz valaki mától tizenkétezer éves. Nagy meglepetés, mert azok a lemezek pont olyanok, mint a gramofon lemezek. Van köztük egy lyuk, és a kövön barázdák -- mintha a gramofonok lennének a lemezeken. A titkot még nem nyitották meg, hogy melyik hangszeren lehet játszani. De egy dolgot megjavítottak -- egy nagy tudós Oroszországból
Dr. Surgeiv évekig keményen dolgozott azért, hogy bebizonyítsa, hogy rekord. Még nem dőlt el, hogy melyik hangszeren és melyik tűn keresztül élesztik újra. Ha lett volna egy darab kő, az lehetett volna a véletlen műve. Hétszáztizenhatvan van. Mindegyik ugyanaz, lyukakkal a közepén. Mindegyiknek van barázdája és teljes tisztítása, pora -- dha volt, amikor elektromossági eszközökkel tesztelték őket, óránként dadiálják az elektromos sugarakat.
De vajon volt-e egy férfinak olyan rendszere tizenkétezer évvel ezelőtt, hogy felvehetett valamit a sziklákba? Akkor az egész történelmet és helyesen kell megírnunk.
* * *
Japánban egy hegycsúcson huszonötezer éves szoborcsoport áll. Ezeket a szobrokat Dobunak hívják. Azok a bálványok nagyon megdöbbentek, mert eddig nem lehetett megérteni azokat a szobrokat -- de most már lehet. Azon a napon, amikor utasaink kimentek az űrbe ugyanazon a napon, amikor a Dobu szobrok rejtélyét megnyílták; mert a Dobu szobrok ugyanolyan ruhában vannak, mint amit az űrutazó visel. Az űrben utazók, orosz vagy amerikai űrhajósok használt tárgyai a szobrok felett vannak, kőbe ásva. Azok a szobrok huszonötezer évesek. És most már nem lehet elhinni, hogy egy férfi húszezer évvel ezelőtt utazott az űrbe, vagy egy ember a földbe jött más űrbolygókból.
Amit egy férfi ma tud, az az első alkalom, hogy tudja, nincs ok már ilyen hibába esni. Egy férfi sokszor elveszi az életet és elfelejti. Túl sok csúcsot érintettek meg és vesztettek el. A civilizáció felvetődik és megérinti az eget, mint hullámok és feloldódások. Akárhányszor egy hullám megérinti az eget, azt gondolja: előtte még nem érintette az eget.
A dogū kicsi humanoid és állatfigurák, amelyeket az őskori Japán Jōmon-periódusának későbbi szakaszában (Kr. E. 14 000–400) készítettek. Az exhumációs területtől és az időtartamtól függően a dogū különféle stílusok léteznek. A Nemzeti Japán Történeti Múzeum adatai szerint Japán-szerte összesen körülbelül 15 000 ember található. A dogū egész Japánban készült, Okinawa kivételével.
A dogú nagy részét Japán keleti részén találták, és ritkán találni egyet Nyugat-Japánban. A dogū célja ismeretlen marad, és nem szabad összekeverni a Kofun-korszak agyag haniwa temetési tárgyaival
Egyes kutatók elmélete szerint a dogū emberek képmásaként viselkedett, ami valamiféle szimpatikus varázslatot mutatott ki. Például azt hitték, hogy a kutyába betegségeket lehet átvinni, amelyeket aztán elpusztítottak, megszüntetve a betegséget vagy bármilyen más szerencsétlenséget.
Részben a figurák rejtélyes jellegéből adódóan számos nem tudományos jellegű elmélet létezett díszes megjelenésük kapcsán, néhány feltételezés szerint a fizikai megjelenés kapcsolódik a mai űrhajósok öltönyéhez és felszereléséhez. Különösen az egyik támogató, Erich von Däniken írta meg, hogy a dogū (a szövegben "Tokomai japán szoborként" emlegetett néven) "... sisakján modern rögzítések és szemnyílások vannak", Az istenek szekerei című 1968-as kiadványának utolsó fejezetének része annak ellenére, hogy semmilyen bizonyíték nem volt az állításhoz.
A dogū fajtáiban is vannak eltérések, az alakok csak egy részének vannak olyan jellegzetes szemüvegszerű szemei, amelyeket az ősi idegen teoretikusok idéznek a legjobban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!