Mivan ha az űrlényeknek mi csak olyanok vagyunk mint a hízók? Ugye nekünk az a jó ha fogyasztás előtt a disznó minnél kövérebb, mi van ha az idegeneknek az a jó ha mi minnél okosabbak vagyunk?

Az a rossz hírem van, hogy az esély arra, hogy összefussunk egyetlen éhes űrlénnyel is, gyakorlatilag egyenlő a nullával, feltéve, hogy ugyanazok a fizikai törvények érvényesek rá, mint ránk. De ha össze is futunk velük, ők már csak hullákat fognak találni. Mondom miért.

Ha a '36-os Berlini Olimpiával sugárzott adást meglovagoljuk, és feltételezzük, hogy azonos sebességgel és veszteség nélkül haladunk vele (és pedig nem), akkor még 100 fényévre sem távolodtunk volna el a Földtől.

Ha azt is feltételezzük, hogy a szomszédos galaxis elérése a cél, mert ott tuti van éhes földönkívüli, akkor még közel 2,5 milliárd fényévet kellene utaznunk ezzel az adással, ami amúgy nem is egészen ennyi, mert az Androméda négyszázezerrel (km/h) közeledik felénk, szóval ez egy kis könnyítés tőle.

Ha elhisszük, hogy a világ legidősebb embere 256 évet élt (ez jó szám, könnyű számolni vele), és az adást meglovagoló asztronautáink is képesek lennének hasonló kort megélni, és legalább életük feléig nemzőképesek, akkor legfeljebb 128 évenként születik egy leszármazott. Ez közel 20 millió generációt jelent, és mivel 128 évig nemzőképesek, valószínű nem is egy gyermek fog születni, hanem generációnként mondjuk 5 (ez 30 év alatt is reális, szóval nem mondtunk sokat).

Ebben az ütemben az űrhajónk legénysége négyzetesen növekszik, tehát az első 2 űrutazónak 5 gyerek, aztán az 5-nek 5x5, a 3. generációban pedig már 5x5x5. A 20 milliomodik generációban 5 a 20 milliomodikon gyerekkel számolhatunk, persze ennyi idő sokan meg is halnak a felmenők közül, de mivel őket eltemetni nem tudjuk (nincs Föld), valószínű az űrben landolnak, így az űrhajónk (ami már kb Napméretű, hogy ennyi asztronauta elférjen rajta), csinos kis hullacsíkot húz a Tejút és az Androméda között majd.

Azért arra már elég nagy az esély, hogy ezen ezen a vonalon és távolságon egy kósza földönkívüli űrhajó valamikor belefusson egy-két céltalanul sodródó asztronautába.

Persze a Földön eddig eltelik pár száz millió év, ha nem 1-2 milliárd, úgyhogy a jelenlegi élet valószínű sem ebben, sem másmilyen formában nem fog működni, figyelembe véve, hogy az indulástól számított idő óta a Napunk 50%-kal megnőtt, és a földi átlaghőmérséklet +-100 fokra emelkedett/csökkent.

Mivel az éhes űrlények ugyanezekkel a korlátokkal szembesülnek, belátható, hogy nem nagyon fognak holnap eljutni hozzánk.

...és ez még csak a szomszédos, legközelebbi galaxis. Hol van még a többi, sok ezer milliárd, ami az univerzumban van!