Lucifert előzőleg Samaelnek hívták? Miért a két név?

Samael

A bukott Arkangyal

A kezdet kezdetén Isten megteremtette a Földet és a Mennyországot. Nem sokkal később kénytelen volt megalkotni a Poklot, egy bukott angyalnak birtokát, aki ellene merészelt fordulni.

Ez az angyal Lucifer volt, a Fényhozó, de hamarosan egy sokkal sötétebb néven vált ismerté, ő lett Sátán, a sötétség hercege.

Mindenki hallotta már Lucifer, a bukott arkangyal történetét, de a legtöbb elbeszélés nem elismert forrásból származik, sőt még a megbízhatóbbnak vélt írásokban, a főbb vallások irataiban is különbözik az Ördög meghatározása.

A keresztény elképzelés talán a legnépszerűbb, miszerint Lucifer egy Istenhez közel álló angyal volt, egészen addig, amíg az Úr arra nem kérte, hogy az embereket szolgálja, ekkor az addig magát kedvencnek tartó isteni szolga fellázadt ellene, és egy véres háborút követően a Pokolba taszíttatott. Így lett belőle a legfőbb gonosz, Isten ellenzője.

Az Iszlám is hasonlóan közelíti meg a történetet, annyi különbséggel, hogy a Sátán nem egy angyal volt, hanem egy dzsinn, de például a zsidó vallásban egyáltalán nem is létezik a Sátán, Lucifer – azaz Samael – továbbra is az Úrhoz hű angyal, csak éppen azt a feladatot kapta, hogy megpróbáltatások elé állítsa az embereket azáltal, hogy bűnbe akarja csalni őket.

De mi történt valójában…

Tekintsünk el egy pillanatra a szentírásoktól, és vegyük egy más értelmezését a közismert történetnek.

A teremtés előtt, Isten együtt létezett az örök sötétséggel. Amikor elhatározta, hogy megalkotja a világmindenséget, az eredendő Káosz ezt nem nézte jó szemmel. Jahve első teremtményei nagy hatalmú spirituális lények voltak, kikből a későbbiekben a dzsinnek és az angyalok lettek, de ekkor még semmi sem különböztetett meg egymástól. Az ő segítségükkel akarta az Úr megformálni a világot. Közülük a leghatalmasabb a legendás bestiák gazdája volt, akire Behemót, Leviatán és Anzu felügyeletét bízta a Teremtő. Eredeti neve feledésbe merült, szokás illetni az Azazel, az Iblis, valamint az első bukott megnevezéssel.

A Nagy Sötétség nem sokáig tűrte, hogy Isten rendet akar hozni az eddigi káosz helyére, ezért beszennyezte a legerősebb követőjének az elméjét. Azazel mások bűnein táplálkozva egyre jobban Jahve ellen fordult. Elkezdte azt a hitet követni, miszerint Isten egy őrült megszállott, akit meg kell állítania. Az Úrnak ezért az alvilágba kellett száműznie a lényt, őt követte két további társa, őket az első három bukottnak szokás együttesen nevezni. Sajátos triumvirátust alkottak a Pokolban, a kárhozat földjének első urai lettek, és feltehetőleg az első démonok is az ő munkájuk eredményeiként születtek meg.

Az Úr megunta, hogy a Sötétség folyamatosan beleavatkozik a munkájába, ezért hűségesebb segítőket emelt maga mellé, az Arkangyalokat, sorrendben először Mikaelt (Mihály), Samaelt (Lucifer), Gabrielt, és Rafaelt, majd később a többieket. Ők vezették az angyalok seregeit a Teremtő oldalán. Isten nem biztosított számukra szabad akaratot, mert nem akarta, hogy őket is elcsábítsa a gonoszság. Azon különleges teremtményeiből, akik számára meghagyta az önállóságot, lettek a dzsinnek, a tündérek, és egyéb földi "csodatevők".

Az angyali hadak segítségével a mindenható Atya leszámolt a Sötétséggel és örök börtönbe záratta, valahol a Pokol legmélyén.

Az arkangyalok segítették a Teremtőt a munkájában, tanácsokkal látták el, és védelmezték a teremtményeit. A jószolgálatukért cserébe Isten megalkotta a Mennyek országát, ahol Ő és hű segítői leltek otthonra. Ezután újabb szolgálókat teremtett, létrehozva a héber írásokból ismert különböző angyalosztályokat, a Serafimokat, a Cherubimokat, az őrangyalokat, és a hétköznapi angyalokat. Őket a mennybeli hierarchiában az arkangyalok alá helyezte.

A Sötétség követői újabb és újabb háborúkat indítottak, a céljuk az volt, hogy megszerezzék a kulcsot, amellyel kiszabadíthatják urukat. Ezekben a harcokban Samael emelkedett ki, mint nagybecsű katonája Istennek. Végül miután az angyalok a Pokolba szorították a gonosz lényeket, Samael önként vállalta magára, hogy viseli a Sötétség Pecsétjét, vállalva, hogy ő fogja biztosítani az Eredendő Káosz örök fogságban tartását.

A hős arkangyalból hamar a Teremtő kedvence lett, és ezt nem is volt rest hangoztatni, nem sejtvén mekkora sebet okoz majd ezzel a későbbiekben az akkor még minden szavát követő arkangyalnak. Samael ugyanis elhitte, hogy ő a legtökéletesebb teremtmény, és hihetetlen büszkeség kezdett el kialakulni benne.

A jó szolgálataikért cserébe Jahve végül megajándékozta angyalait a szabad akarat lehetőségével, voltak köztük, akik bíztak a saját erkölcsösségükben annyira, hogy elfogadták - mint ahogy Samael - és voltak, akik nem akarták megkockáztatni annak lehetőségét, hogy az Úr akaratával össze kelljen vetni a sajátjukat.

A Bukás

Isten megteremtette az embert a saját képmására, és hamar ők lettek az új kedvencei, aztán olyanra kérte az angyalait, amit Samael nem tudott teljesíteni, mégpedig, hogy hajtsanak fejet az új lények előtt. Szembesült a szabad akarat árával - létezése során először ellentétes véleményen volt az Úrral. Sokáig eltűrte az alávetettség kínját, de a lázongó akarata egyre erősebb és erősebb lett benne. A testét beborító Sötét Pecsét kihasználta lelke konfliktusát és elkezdte megfertőzni az angyalt, ezzel bemocskolva a tudatát. Az arkangyal ekkor kezdett el ármánykodni az Úr háta mögött.

Lilith, az első embernő, Ádám első asszonya, ki hasonlóképpen nem volt hajlandó fejet hajtani az ura előtt, úgy, ahogyan Lucifer sem, önszántából elhagyta a Paradicsomot, és hamar szembekerült Samaellel. A szeretője lett, és csalóka szavaival biztatni kezdte az angyalt, hogy forduljon szembe az isteni akarattal, vívja ki a szabadságát. Talán ennek, vagy csak a saját büszkeségének okán Lucifer kígyóbőrbe bújt, hogy bűnbe vigye a Teremtő új kis kedvenceit és folyamatosan nyomás alatt akarta tartani őket.

Mennyei nagykövetként azt a feladatot kapta, hogy Ő legyen Isten büntetésének kiosztója, a halálhozó angyal. Félték hírét s nevét az emberek, de Samaelnek ez nem is volt ellenére. A szolgalelkűség azonban nem tartott örökké az arkangyal számára. Isten nem adott lejjebb akaratából, azt szerette volna, ha angyalai leborulnak az új teremtmények előtt. Az Úr akarata az volt, hogy Samael, aki addigi létét arra szentelte, hogy megbüntesse, fegyelmezze ezeket a tökéletlen lényeket, most eldobja a saját becsületét és meghajoljon előttük, legalábbis a jó lelkek előtt. Hiába volt minden ármánykodása, az Úr még így is többre tartotta az emberiséget. Márpedig ezt a parancsot a büszke arkangyal nem volt hajlandó követni, „Nem fogok egy alsóbbrendű és fiatalabb lényt szolgálni. Előtte érkeztem a teremtésben. Az ő dolga lenne, hogy engem szolgáljon.”

Az angyalok számára két választás állt fent. Vagy Istent szerették, vagy önmagukat. Lucifer és követői az önös érdekeiket választották, a szabadságukat Isten akaratától, és az Úr ellen fordultak. Latin neve jelentése, a fényhozó, az Úr a világra erőltetett tervével szembeni lázadásának jelképévé vált. Fel akarta világosítani az élőlényeket azáltal, hogy megismerteti mindenkivel a szabad akarat lehetőségét. A mennyei háborúban végül Mihály arkangyal vezetésével a jó erői győzedelmeskedtek, és Lucifert társaival az angyalok egyharmadával együtt száműzték a Mennyekből.