Vámpírok léteznek?

Hétköznapi vámpír vagyok, ami azt jelenti, hogy éppen úgy élem az életemet, ahogy mindenki más. Dolgozok, boltban vásárolok, tankolom az autómat, állatokat tartok, stb

Hollywood sok mindent kitalált rólunk, és ezek emberek ezreit vonzották a mozikba, de sajnos a legtöbb dolog ebből fikció.

Nem tudunk 1000-rel futni, hatalmasat ugrani, nem árt nekünk a verbéna és a fokhagyma, és bizony mi is megsérülhetünk, lehetünk betegek, főleg akkor, ha nem jutunk elég energiához.

3 féle vámpír létezik. az első a vérivó, aki emberi, vagy állati vérrel táplálkozik. Én ilyen vagyok. Nem bántok senkit, viszont a páromból hetente egyszer iszom, a hét többi napján naponta kétszer pedig a kereskedelemben kapható porított sertésvért fogyasztok. Ezzel elég jó energiaszinten tudom tartani magam, erős, egészséges vagyok, és ami fő, ki- és be tudom kapcsolni az érzéseimet, ami nem elhanyagolható, hiszen egy (esetemben) gyász, vagy depi alatt egyszerűen kikapcsolom, és vége, nem érzek semmit. Se jót, se rosszat. Nem fáj semmi. Nem érdekel senki és semmi, csak elveszem, amit akarok, és kész. Egyedül 3 ember iránt érzek érzek szeretetet, ők a két fiam, és a párom. A többi ember csak úgy létezik. A hajléktalanoknak mindig veszek egy kis kaját, de nem azért mert szánalmat, vagy bármi mást éreznék irántuk, hanem azért, mert úgy hiszem, ez ez így helyes. Ilyen a fajtánk. Önző és öntörvényű.

Ha akarok, belelátok az emberekbe, de ez mindenki számára elérhető, fejleszthető. Jó érzés beköltözni mások fejébe és ott rendetlenkedni egy kicsit. Ezt bosszúból szoktam csinálni, bár mostanában már nem, mert azt hiszem, nem éri meg a fáradtságot.

A másik vámpír az energiavámpír. Erről nem írok, mert ezt szerintem mindenki ismeri.

A harmadik a hibrid, aki mindkettő egyszerre. Na, ez király lehet. Bármikor, bárhol töltekezni.

Őrülten fehér a bőröm, és bár nem nem égek el szó szerint a naptól, szenvedek tőle. Nagyon égeti a bőrömet, és a nyakam elülső része, ahol a torkom van, megmaradt hófehérnek, a nyakam többi részét meg vörösre égette a nap, mert kocsival járok melózni, és ez a torokrész ugyebár takarásban van az állam által. Csak annyi ideig vagyok a napon, amíg megyek a melóhelyre, vagy haza, azaz napi fél órát. Hogy nézek ki, mint akit rendszeresen fojtogatnak, váááááá.