Volt már valakinek valmi élménye szellemekel? (ha egyáltalán léteznek)

Szia 👋

Szerintem léteznek,mert én nekem már volt paranormális élményem...most se tudok aludni emiatt

Tegnap este például lenyomodott a kilincs,valami fekete árny szerű elsuhant az ajtóm előtt

Ma este pedig a székbe volt a távirányító és magától elkezdett váltogatni más csatornára,kint leesett egy doboz,a széket kitolták

Szóval szerintem léteznek

Tudni kell rólam,hogy látom a nagymamám szellemét,szoktam vele kommunikálni(sokan hülyének néznek emiatt)

De tudom,hogy nem a nagymamám volt😥

Mindig is nyitott voltam a szellemek felé

14/l

A szellemek létezése nem kérdés annak, akinek meghatározó élménye volt e téren. Akinek nem, semmi esetre sem győzhető meg, s ez természetesen nem is várható el senkitől sem.

(Nekem is volt több tapasztalásom is e téren, s közte olyan is, amikor valóban olyan információhoz jutottam általuk, melyet teljesen kizárt, hogy egyébként tudtam volna. Azonban soha nem is kérem és soha nem is várom el senkitől sem, hogy ezt elhiggye! Mint hogy én sem hittem volna, amíg magam nem tapasztaltam. A saját tapasztalásig mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy belefér-e mindez a saját világképébe.)

A szellemek tulajdonképpen nem is valami természetfeletti, különleges dolgok, hiszen mi magunk is azok vagyunk. (Csak a közgondolkodás véli annak, hiszen még erősen tabunak számít, noha a változás azért megfigyelhető.) Mi is azok vagyunk, csak mi most éppen testben létezünk. A testi halálunk után a következő testet öltésig magunk is szellemként fogunk élni.

A szellemek túlnyomó része a test halála után annak rendje módja szerint átkel a szellemvilágba. Vannak azonban, akik nem kellő tudatosságuk miatt és/vagy valamely földi dologhoz való túlzott ragaszkodásukból kifolyólag nem kelnek még át és hosszabb-rövidebb ideig a köztes létben ragadnak. Elsősorban velük kapcsolatban történik a legtöbb embernek tapasztalás, azok közül, akiknek bármiféle tapasztalása is van szellemekkel. Ilyen élményből több van, mint gondolnánk egyébként, az "optikai csalódás" abból fakad, hogy a legtöbb ember egész egyszerűen nem meri elmesélni az élményét senkinek sem. Tehát viszonylag nagyon sok ember tudna saját, meghatározó élményről beszámolni, ha tudná biztosan, hogy akinek elmeséli azt, megértené teljes mértékben.

Mára már sajnos (vagy nem sajnos) nem látom őket, de kiskoromból elég sok emlékem fűződik hozzájuk.

Mikor a nagymamám húga meghalt mellrákban eljött hozzám, hogy elköszönhessen.Ott voltunk nagyinál, ő pedig kedvesen mosolyogva integetett nekem.Ez még a mai napig megmelengeti a szívem, ha csak rá gondolok.

Valamint itthon a papámat láttam egy másik emberrel.Akkor még nagyon kicsi voltam, de anyukám észrevette, hogy a tetőt bámulom.Megkérdezte mit látok, én pedig azt válaszoltam; ott csücsül két férfi, és rám mosolyognak.

Nagyon sajnálom, hogy papát sosem ismerhettem meg.Mégis megvan ez az egy emlékem róla.Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretett volna.

#9

A gyermekek 7-8 éves korukig sokkal érzékenyebbek a fizikai érzékszerveken túli észlelésekre (melybe a szellemek érzékelése is tartozik). Ez természetesen nem mondható el mindenkire, csak általánosságban igaz. Így neked sem véletlen, hogy akkor voltak ilyen megtapasztalásaid, s aztán már nem.