Hogyan tudhatom meg legegyszerűbb módon és leggyorsabban, hogy van e bennem Démon?

a Démon rosszindulatú, ámde nagy tudású másvlági lény.

Alapvető tulajdonsága, hogy elviseli azt, az általa megszállt lény ideggyengeségből és neveltetéséből adódó antiszociális kitöréseit ráfogják, a Démont tegyék felelőssé, így leráznak magukról minden felelősséget.

(Ha megbotlasz az utcán, nem a te figyelmetlenséged okozza, hanem az, hogy valaki felelőtlenül pont oda építette a járdaszegélyt.)

.

"amióta egyre jobban elkezdtem felépíteni ezen téren a tudásomat"

"Tudásod" növelését nem a Démon határozza meg, hiszen minnél többet tudsz a démonológiáról, annál nagyobb hatalmad lesz felettük - és az övék feletted ezzel arányosan csökke.

.

Summa sumarum: tetszik neked, hogy másnak tartanak, mint a többi és pont jól jön, hogy van kire fognod.

Az én elméletem, álláspontom az, hogy ha léteznek ilyen dolgok ebben a világban, akkor nem természetfölötti, hanem természetes.

A legtöbb ilyen viselkedés zavarnak sokszor nagyon földhözragadt magyarázatai vannak. Pl. régen az autistákról is úgy tartották, hogy démonok tanyáznak bennük.

A késeléses sztori az szerintem semmi extra. Én is találkoztam a nagy bökővel és a sokktól én sem éreztem a fájdalmat. Sőt egy ideig semmit sem. Tehát nem haragudtam, nem öntött el a düh, nem féltem, nem volt jó se... megdermedtem.

Ellenben hirtelen megnőtt az erőm. Egy nálam másfélszer nagyobb férfi támadott meg, lefogtam a csuklóját és úgy satuba fogtam, hogy nem bírta magát kiszabadítani. A sokkhatás nagyon sok furcsaságot elő tud idézni az emberből. Szóval itt a késeléses dolog az közel sem furcsa.

Az, hogy alapból szelíd ember vagy és néha vannak kitöréseid... azt is megtudom érteni. A tinédzserkori önmagamra hajaz ez story. Én is nagyon jól nevelt lány voltam mindig. Nem bántottam senkit, nem inzultáltam még szóban sem. De a családunk romokban volt, tetejében tinikorban ez a hovatartozás dolog is ott van mindig a háttérben, kritikusak vagyunk a társadalommal szemben, és úgy érzed nincs rendben a világ, nincs valami rendben de nincs kihez fordulnod. Mindenre csak bólogatnod kell, semmi őszinte beszéd, kérdezősködés. Szemet kell hunyni ha valakit az osztálytársaid kiközösítenek... nekem is összejöttek ezek a dolgok. Pedig én a sportot sokszor használtam feszültséglevezetőként. De volt, hogy egyszer csak jöttek kitörések belőlem és olyan düh lettem úrrá, hogy azt hittem elpusztítom, amit érek. Amikor elfojtod magadban a dolgokat, akkor azok kifognak törni.

A tinikorom egyik védekezési stratégiája az volt, hogy bemeséltem magamnak, hogy nincsenek érzéseim. Soha nem sírtam, mindig próbáltam erős maradni és hideg. Nem lehetett sokkolni, vagy szélsőséges érzésekre sarkallani. Aztán ez visszaütött felnőtt koromban, mert most meg nagyon sírós lettem, és szélsőségesen élek meg dolgokat.

Szóval első körben én nem démonra gondolnék, sokkal inkább a belső démonjaimra. Azokat meg aztán lehet hizlalni, főleg ha az ember még tini is.

Megdöbbenve olvastam a soraid. Hogy vagy azóta, kérdező?

Igen, ha ezoteriaval, okkult dolgokkal foglalkoztál, kitetted magad sötét szellemi erőknek.

Nincs szabadulás másként, másban, mint Jézus Krisztusban. Ha élni szeretnél, szabad, józan, örömteli életet, keress fel egy növekvő, "élő" keresztény gyülekezetet minél hamarabb. Interneten ajánlom például, hogy keress rá: Gregorisz lelkipásztor nevére, és hallgasd.