Valaki idézett már szellemet?

Szumó birkózó szellemét sikerült egyszer idéznem. Meggyújtottam három különböző színű gyertyát és háromszor kimondtam jól érthetően és hangosan a következő szavakat:

husi

no

zaba

coki

moki

Egyszer az unokatesómmal próbálkoztunk, már nem tudom, hogyan csináltuk, de annyi rémlik, hogy gyújtottunk gyertyát. Amúgy semmi nem történt. (Bár a gyertya lángja erősebben kezdett lobogni, de biztos azért, mert az ajtó alatt bejött a levegő, és pont akkor lett a bejárati ajtó kinyitva.)

Ma már nem hiszek ezekben.

1-esnek:

És el is fogyasztottad (már nem a Szumósra gondolok :DDD)?

igen, de utána nem tudtuk elküldeni.

Végül egy sámánt hívtunk aki megnyugatatta és elküldte.

Igen. Fiatalok voltunk az elsőnél. Egy nagy asztalt ültünk körbe tizenvalahányan, a felnőtt segítő egy seprűnyéllel mozgatta le-fel, mi összeérintettük a szélső ujjainkat a szomszédjainkéval. Egy idő után kikerült az asztal alól a nyél, és magától koppantott annyit amennyi az igen vagy a nem válasz ért éppen. Nem tettünk fel súlyos kérdéseket a "valakinek", de készült róla hangfelvétel, képi anyag is, a neten megtalálható valahol.

Felnőttként sok-sok évvel később egy felfordított pohárra egy tollat celluxoztunk és a pohárra tettük a kezünket. Élénken emlékszem, ahogyan megmozdult. Spirituálisan teljesen összezavarodtunk ezektől a szeánszoktól, időbe tellt, amíg a helyére került újból a világképem. Az idézgetéseknek úgy lett vége, hogy apoharas módszer egyikénél a valaki aki érkezett azt írta, hogy nem biztos, hogy ugyanolyan tudású, fejlettségű lényektől kérdezgetünk mindig, mert ők sem egyformák. És, hogy ha kell válasz egy másik dimenzióból azt megkapjuk szeánsz nélkül is a segítőktől. Magyarán: felesleges kísértés.

Ekkor hagytuk abba.