Szerintetek csak bebeszéltem magamnak ezeket? Nem igazán hiszek ilyesmikben.

Sziasztok!

2 esetet osztanék meg veletek, amiket a mai napig nem tudok hova tenni. Nem nagyon hiszek a szellemekben, de hátha valaki tud rá magyarázatot adni.

Az első: édesanyám már 10 éve meghalt, én 9 évig visszafojtottam magamban a gyászt, nem sírtam, nem beszéltem róla, gyakorlatilag úgy tettem, mintha nem is létezett volna. Gondolom, ezek védekező mechanizmusok voltak, hogy ne kelljen elfogadnom a fájdalmat. Viszont 9 év alatt rengeteg dolgot tudtam meg róla, ami miatt nagyon-nagyon haragszom rá, már amiatt akartam rá emlékezni, hogy a dühömet kiadhassam, szerettem volna vele ordítani, a fejéhez vágni, mikkel cseszte el a saját, és a mi életünket is. Egyszer egyedül voltam a házban, takarítottam, mikor úgy éreztem, valaki áll mögöttem. Ettől meg is ijedtem, de úgy gondoltam, talán egy esély, talán ha nincs is ott senki, végre "eljátszhatom", hogy ő az, és üvöltöttem vele, sokat beszéltem, minden sérelmet kiadtam magamból. Közben végig úgy éreztem, hogy van valaki ott, de mindig csak mögöttem. Féltem, szomorú voltam, abszurd volt az egész, de valami mégis volt, ami miatt igaznak hittem. Ami furcsább, hogy közben annyira kirázott a hideg, hogy mindenem bizsergett, felállt az összes szőr a karomon, tudom, hogy furán hangzik, de mintha valami energia réteg bizsergett volna az egész testemen. Ezek után tovább takarítottam, de bármihez hozzáértem,az megrázott. A mosogató, a műanyag gyerekjáték, de még a függöny is! Ezek után még pár óráig éreztem a hátam mögött valakit, azóta nincs ilyen. Itt leginkább e furcsa elektromos dolog izgat, egyébként is sokszor bármihez érek, az megráz, míg másokat nem.

A másik eset független az előzőtől, éjszaka a sötétben szintén úgy éreztem, hogy van valaki a szobában, és konkrétan olyan volt, mintha mellettem állna az ágy szélénél. Majd egészen közel lehajolt, mintha az arcomba nézne. Semmit nem láttam, de konkrét érzés volt, sokkal jobban éreztem, mint az első történetnél.