Eléggé elgondolkodtat mostanában ez a téma, és kezdek rájönni, hogy ki vagyok. Létezhet olyan, hogy valamiféle Angyalként élem itt az életem?

Egész életemben más voltam, mint a többiek. Egy egyszerű különc. Mindenhol vannak különcök. Teljesen természetes ez. Csakhogy kezdődtek a dolgok, amik nekem teljesen egyértelműek, másoknak viszont nem. Tudom, hogy vannak feladataim, amiket végre kell hajtanom. Nem magam miatt élek, hanem azért, hogy az embereket jó útra térítsem, hogy segítsem őket, és, hogy valakire, illetve valakikre figyeljek. Sose az én fájdalmam volt a lényeg, az életemben sose én voltam az, aki számított. Mindig más kedvét lestem. Ezért már sokszor olyan helyzetben is voltam sajnos, amit én nem akartam, de megtettem azért, mert másnak ez jó. Egyszerűen teljesen másképpen gondolkodom. Én nem magamért élek. Meg... Nem érti meg senki a dolgaimat. Vannak az emberi "jó dolgok", amik nekem sose voltak a legjobbak. Nekem mindig van jobb. Én a leghelyesebb cselekedeteket ismerem. Mindent félreteszek másokért, míg rájuk ez nem jellemző. Felismerem, ha valaki rosszul van, belátok a lelkekbe, a fájdalmakat teljes mértékben érzem, valamint nagyon jó emberismerő vagyok. Másokért élek. Vannak feladataim, egyenlőre talán a legnagyobb nincs meg, de mindig is azt mondtam, hogy feladat miatt vagyok itt, csak nem értettem azt, hogy miért mondom igazából. Most viszont, mintha kezdene összeállni a kép. Eddig nem mertem erre gondolni, mert lehetetlennek véltem. Most viszont, magam sem tudom. Emellett nálam a "szerelem", se olyan, hogy megkedvelem, beleszeretek. Nálam annak az érzése is csak jön, és nem érdekli semmi. Egyszerűen millió olyan dolog van, ami megmagyarázhatatlan. Volt már pár olyan élményem, amikor nem voltam "magamban" a lelkem súlytalan volt, és szállt. A testemben pedig semmi se volt. Nagyon furcsa érzés, mégis olyan "angyali"nak mondanám.

Van valami, amit nem értek még ezen kívül. Sok gondom volt az Életben, és akadtak pánikrohamaim. Vagyis annak vélem őket. Ilyenkor a lélegzetvételem nem működik, összeszorul a torkom, a mellkasomra téglák helyezkednek, a gyomrom görcsöl, és ami a legfurcsább, hogy a lelkem "ki akar törni". Ezt nagyon nem értem. Ez is valami természetfelettihez lehetne kapcsolható?! Ilyenkor küzdenem kell, hogy a lelkem a testemben maradhasson. Kegyetlen nehéz... Kissé össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy a szívemnek, és megérzésemnek higgyek, aki tudja az Angyali létemet, vagy az eszemnek, aki hülyeségnek gondolja....

Írhattok privátot is, szívesen fogadom a válaszokat, gondolatokat.