Keresztények, itt vagytok? Olvassatok tovább.
Egy szilárd hitű kereszténnyel szeretnék beszélni, tulajdonképpen érvelni, vitatkozni (nem eldurvult hangnemben) Isten létezéséről. Szóval, szeretném, ha írna nekem valaki, aki viszonylag jól tud érvelni, nem kell egy teljes érvelő szöveget írjon hozzá, de ne az legyen az egyetlen kiindulási pontja, hogy a pap bácsi ezt mondta kiskoromban, így neveltek, és ezért így van.
Alapvetően ateista, vagy deista lennék, de valahol mélyen szeretném, ha valaki legyőzne ebben az érvelésben, és hihetnék is.
Szóval, van itt olyan keresztény, aki hajlandó lenne erről vitázni, emellett érvelni?
A hitet ne keresd, ha nincs rá szükséged. Ha olyan élethelyzetbe kerülsz, akkor úgyis megtanulod majd, hogy hol lakik az Úr Isten. Amúgy meg inkább a tanulmányaiddal foglalkozz, mint ilyen hülyeségekkel, vagy pörgesd meg a valláskereket és bökj rá valamelyikre, hogy melyik isten szimpatikus.
Attól mert valaki ateista, még hihet egy teremtőben. Minden vallásban ez a közös. Lényegében mindenki ugyan azt az istent imádja, csak más szabályok szerint. A végén azt az isten imádják, akit ők teremtettek meg és nem azt, aki teremtette az életet. Akár egy üres pet palackot is kenevezhetnél istennek és imádkozhatnál hozzá, elmondhatnád, hogy ő a mindenható. Ha elég erős a hited benne, talán még másokat is meggyőzhetnél és saját vallást is alapíthatnál.
válasza: válasza:Ugye, láttad azt is, amire reagáltam? :-)
29-es (és 9-es stb.)
#30: Igen, ha jól emlékszem, körülbelül ugyan ezeket a kérdéseket tettem fel én is az előző kommenteimben. :)
Durva kijelenteni, hogy nincs hitem, főleg így látatlanban. Tudom, most ütöm egyik szavammal a másikat, mivel nemrég elég hibásan fogalmaztam, hogy elfogyott a már egyébként is kevés hitem. Alapjából véve ez valóban így történt, és meg voltam győződve arról, hogy Isten nem létezik. Azonban mostanában jobban érdekel a téma, többet beszélek róla. Furcsa, önmagammal vitázok - néha az érzéseim alapján azt mondom, igen, egyértelműen van Isten, aztán előveszem a fentebb említett tényeket, és azonnal rávágom, hogy ez hülyeség. A beszélgetés talán valamelyik irányba döntené a mérleget. :)
#31: Ezt megmosolyogtam, valóban így van :) Azért most tettem fel a kérdést, mert valahogy mostanában körvonalazódott meg bennem, hogy hiányzik valami. Talán a hit, mivel nap-mint nap felkelek azért, mert fel kell kelni, csinálom, amit meg kell csinálni. Elég céltalan az egész. De valószínűleg köze van a kötelező, hétfő reggeli igehirdetéshez és a szintén kötelező heti egy hittan órához is.
#32: Felhívnám a figyelmet arra, amit kiírtam. Alapvetően beszélgetni szeretnék egy szilárd hitű kereszténnyel, és nem monológokat hallani, de ebből úgy tűnik, maximum ennyi jön ki. :/ Mivel személyesen nem ismerek ilyen embert (csak a hittan tanárt, de ő meg túlságosan erőszakos, ami bennem taszítást kelt a vallás iránt), ezért itt próbálkozom.
#35: Taoista? Erről mesélnél nekem, kérlek? :) Tudom, google a barátom, de jobban szeretem a személyes véleményeket, mint a Wikipédia sablon szövegeit.
válasza:"ne az legyen az egyetlen kiindulási pontja, hogy a pap bácsi ezt mondta kiskoromban, így neveltek, és ezért így van"
Nekem nem az volt a kiindulás, mert az elterjedt materialista szemlélettel traktáltak otthon is és az iskolában is, tehát engem így neveltek, és ezért így magamnak kellett megtalálnom a utat. Nem fogok érvelni és rábeszélni, nekem elég nehéz volt az utam és senkire "nem erőltetném rá", mert egyébként nem is lehet. A keletiek úgy hívják ezt: svadharma = sajátút - ezen kell járni, erre kell rátalálni. A saját úton még elbukni is jobb, mint más útján kóvályogni látszólag haladva. Mondhatnám, hogy sokat foglakoztam a különféle vallásokkal és sok "érvet" is mondhatnék, de nem hatna, ezektől senki sem lesz hívő. A skolasztikusok egyszerűen zseniálisakat írtak - de ők is tudták, nem ettől lesz valaki szívében hívő (azért jó, hogy leírták, mert nagy élmény olvasni őket)
Ami megnyitotta a szívemet I felé az kizárólag SAJÁT ÁTÉLT ÉLMÉNYEK VOLTAK. Az én saját élményeim természetesen nem lehetnek a te saját élményeid. A materialista vagy más néven naiv realista gondolkodás egy diszkurziv gondolkodás, duális - és soha nem lép ki az alanyi-tárgyi dichotómiából. De minden embernek vannak intuitív pillanatai, amikor kilép, monisztikus lesz, nem duális élő gondolkodás és tapasztalás - egy-ként éli a világot és magát. Ezek nagyon érdekesek. Az ihlet pillanatai is ilyenek és a nagy műalkotások befogadásakor keletkező katharzis lényege is ez. Ha tehát mégis "érvelni" kellene, egyszerűen ezekre hívom fel a figyelmed és figyeld meg magad. Ha akarod/kéred egy-két jó könyvet is ajánlok. Pl ez alap és nem túl nehéz
Addig is csak annyit: Bach Istenbizonyíték.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!